bonjour

Aggódtam, milyen lesz a ma reggel, hogy hozzuk le azt, hogy három hét szünet után újra ovi. Pár napja beszélgetünk már róla, hogy mi lesz ma, jó lesz újra látni az óvó néniket meg a gyerekeket, és mit fog majd elmesélni bent, de biztosra vettem, hogy a reggel nehezen, sírósan indul majd. Ehhez képest vidáman ébredt, kicsit bepróbálkozott, hogy mi lenne, ha mégsem oviznánk ma, majd reggeli után közölte, hogy ma nem fogok sírni, és tényleg nem. Játszott, megnézte az ablakból a szomszéd kutyákat meg a friss havat, beszélgettünk a szomszéd nénivel, dumáltunk az autóban, és az óvó nénik végül úgy fogadták, hogy Dani, te mosolyogsz? Miután bement, még visszaszaladt hozzám még egyszer elbúcsúzni, és akkor pityergett kicsit, de ez a tőlem elválós sírás volt, nem az egész reggeli szorongó sírás. 

A szünetben átszoktunk rá, hogy fél 8, 8-ig aludtunk minden nap, ma viszont 6:20-kor jelzett a telefonom, és ez meglepően oké volt - mondjuk nekem sosincs gondom a korán keléssel, és egyelőre azt látom, hogy Dani pedig egyszerűen örül, hogy indul a nap. Az viszont, hogy van kb másfél óránk reggel öltözködni, fogat mosni, hosszan reggelizni, kicsit mesét nézni közben, wc-n ülni meg játszani, és hogy nem kell sietni és kapkodni, az szerintem megfizethetetlen.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a többi nap, vajon bug volt-e, hogy ilyen jókedvűen indultunk ma, vagy ez innentől fogva feature, ez egyelőre nagy kérdés, remélem, az utóbbi. Mindenesetre most madarat lehetne velem fogatni. 

Tegnap éreztem, hogy nagyon elfáradtam, szörnyen intenzív volt a téli szünetben ennyit együtt lenni. Délelőtt már nekem is feltűnt, hogy mindenre türelmetlenül és ingerülten reagálok, rám is szólt Dani elkámpicsorodva, hogy anya, ne így beszélj velem. Meg volt beszélve, hogy Barni anyukájánál ebédelünk, de mondtam neki, hogy menjenek át ketten, nekem most egyedül kell lennem kicsit. Számomra nagy dolog, hogy merek ilyet mondani, hiszen a megfelelni vágyás miatt sokszor olyan dolgokat is megcsinálok, ami nem esik jól, pedig tudom, hogy a családnak is az a legjobb, ha nem készítem ki magam, hanem feltöltődöm néha. Ha kiégek, az a legrosszabb mindenkinek. És tényleg szuperjó volt így, aludtam egy órát, megebédeltem a kis maradék cékla-édesburgonya-répa-csicseriborsó salátámat, kávéztam, pihentem, és úgy éreztem, újjászülettem. Dani hazafelé aludt egy órát az autóban, Barni félreállt és megvárta, míg magától felébred, így végül nagyon jó délutánunk volt. Pedig 6-ra még a szomszédok is átjöttek koccintani és maradtak 8-ig, de nem bántuk.