i want to ride my bicycle

Uncsi, tömény bringa-téma, ha nem érdekel, ne nyisd meg. 

Az utóbbi években szinte egyáltalán nem bicóztam - én, akiről azt mondta egy ismerőse még Vácon, hogy még sosem látott gyalog. Csak biciklin. Tizenéves korom óta szorosan hozzátartozik az életmódomhoz az, hogy én bicajon megyek mindenhova, még Budapestre is be szoktam magammal vinni a vonaton, és ott is azzal közlekedtem. Persze sokat rontott a dolgon, hogy autóm lett, de azért így is rengetegszer tekertem, ha menni kellett. De mióta gyerekem van, számomra a két dolog nem egyeztethető össze. Barni bringáján volt gyerekülés elöl, de nekem az túl nagy, kényelmetlen, és az elől lévő ülés sem a legpraktikusabb, főleg nem az egyre nagyobb gyerekkel. Az én bicajom egy filigrán kis gép, egy centi vastag (vékony) kerekekkel, nem lehetett rá gyerekülést rakni. 

Barni régóta mondogatja, hogy vegyünk nekem egy bicajt, de mindig elszörnyedtem, hogy mennyibe kerülnek az új darabok, meg nem is igazán tudtam, milyen kéne nekem. Mindenképpen valami vagány, sportosat akartam, férfi vázasat, verseny-szerűt de nem koskormánnyal. Kiderült, hogy van ez a kategória, hogy fitness bike, ami tulajdonképpen egy országúti bicó egyenes kormánnyal, vékony (de nem túl vékony) kerekekkel., ami elmegy betonon is, terepen is. Sok helyen körülnéztem, sok mindenkivel beszéltem és hamar rájöttem, hogy egy letisztult, nem feltűnő, de jó gépet szeretnék, hiszen legalább 10 évre veszem. Nekem az is fontos volt, hogy legyen segítségem a kiválasztásban és legyen időm jó döntést hozni. Végül a Bringaland-ben volt olyan választék, amivel már tudtam mit kezdeni, és ott voltak az eladók olyan cukik és segítőkészek (Andit és Áront keressétek, ők a kedvenceim), hogy nem éreztem cikinek sok bringára ráülni, kérni egy csomó gépről árajánlatot és visszamenni többször is nézelődni, újra és újra átbeszélni. Végül egy Giant-et választottam, nem a legújabb modellt, nem a legjobb felszereltséggel, de nekem tökéletes. Várni kellett rá 4 hetet, na az nem volt könnyű, iszonyúan türelmetlen voltam. Miután megkaptam, mentem vele egy kört a városligetben, 5 kilométert, és jelezte az órám, hogy ez eddig a leghosszabb biciklis edzésem. Az órám 3 éve megvan.... Kellett kicsit állítgatni, beletelt pár alkalomba, míg igazán kényelmes lett. Én mondjuk simán megkértem más bicósokat, mikor egyedül tekertem, hogy segítsenek - a bringás egy nagyon kedves és összetartó népség. Vettem rá gyerekülést, ami egy kényelmes kis fotel, és azóta ketten nyomulunk Danival mindenhova, mindketten imádjuk. Ha messzebb kell menni, feldobom az autóm hátuljára, ott leveszem, és már gurulunk is, de fél óra alatt elérünk olyan játszókat is a környéken, ahova eddig csak autóval tudtunk menni. Annyira várom vissza a szép időt, na meg a nyarat, hogy ezer helyen tekerhessünk. És milyen gyönyörű erdei utak vannak a környéken!

Ez csak egy bicaj, persze, mindegy is, hogy milyen. De hihetetlen, hogy mekkorát nőtt így az életminőségem, az általános boldogságérzetem, hogy újra bicajjal mehetek mindenhova, akár velem van Dani, akár nincs. Újra bringás lány lettem és már mindig az maradok.