friends, that's what we'll be

Dani és a kis barátnője, Lulu elválaszthatatlanok lettek egymástól. Egész nap együtt játszanak az oviban, ovi után jönnek ők is a játszóra, tegnap pedig, mivel esett és nem lehetett játszózni, átjöttek hozzánk. Annyira örülök ennek, és persze az sem utolsó szempont, hogy Lulu anyukája is szuperjó fej. Dumáltunk már máskor is, mert volt, hogy bevittem őt kocsival a városba, mikor úgy alakult, de tegnap a két gyerek bevette magát Dani szobájába, mi meg vagy két órán keresztül fetrengtünk a kanapén és dumáltunk. Vicces amúgy, hogy azonnal megnyíltunk egymásnak és ugrottuk az udvariassági témákat, rögtön rátérve a szaftos témákra, mint válás, a patchwork család nehézségei, a bölcsész karrier mint a legrosszabb döntés, emésztési problémák és társai. Találkoztam amúgy a férjével is az oviban, bemutatkoztam neki, mikor ő jött a kislányért, és ő is nagyon szimpi, sugárzik belőle a nyugalom és a lazaság, ami jó hír, mert Dani nagyon nyomul, hogy Lulu apukája is jöjjön velünk, mikor együtt nyomulunk. 

A dadus néni azt mondta, Dani óvodás lett. Így, hogy lett kis pajtása, maradéktalanul jól érzi magát és egész nap boldogan játszik. Ahogy egy ovisnak kell. Én meg vigyorgok mindig, mikor ez eszembe jut.