Ma reggel rémesen fáradtan keltem, úgyhogy ma megint megfogadom, hogy korán lefekszem (na persze). Amúgy ma mindenki erre panaszkodik, mindenki ingerlékeny, és még szélvihar is van. Hazaértem az oviból, ma autóval mentünk a nagy szél miatt, és miután leparkoltam a kertben, még üldögéltem a kocsiban 20 percet csendben. Múltkor az ovinál szúrtam ki egy ismerős anyukát, láttam, hogy beadta az oviba a gyereket, és már vagy fél órája visszaült a kocsiba, de még mindig ott ült. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez egy anyuka-thing, kicsi nyugodt átjáró a gyerek-zsivaj meg a többi feladat közt. Nekem kb az egyetlen idő/hely, ahol nem érzem, hogy bármit csinálnom kellene. Ti is csináljátok?
Nem, mert nem vezetek, de értem azért. Nálam ez a buszon hangoskönyvet hallgatás, míg beérek dolgozni meg a munkahelytől az oviig, suliig:-)
VálaszTörlésÉn igen, majdnem minden alkalommal, amikor hazaérek a bevásárlásból vagy bárhonnan, ahol autóval voltam, átlag 5-10 percet ülök még csendben a kocsiban. Gábor már rákérdezett, mert nem érti. 😅
VálaszTörlésó igen, én is csinálom! és, mivel bel-Budán, ahol élünk iszonyatos a parkolás, rájöttem, hogy azt is át kell fordítanom: ahelyett, hogy idegeskedem azon, mikor találok helyet, kiteszem a családot a ház előtt, én pedig körözök, me-time-ként fogom fel. van, hogy zenét hallgatok, van, hogy csak dúdolgatok, gondolkodom, bambulok ide-oda, míg meglesz végre a parkolóhely.
VálaszTörlésÉn nem, mert mindig menni kell, de az stimmel, hogy a kocsi az abszolút me-time. Hosszú az út az irodáig, zenét hallgatok, és szinte mindig sírok egy kicsit, bár ez így furának tűnhet.
VálaszTörlés