a dream come true

Köszi a kedves és érdeklődő leveleket, eskü nincsen semmi baj, sőt, nagyon kerek a világ. Kicsit visszamentem rocksztárba, és ilyenkor minél nagyobb figyelem irányul rám, annál kevesebbet szeretnék megosztani magamból. Az elmúlt hetek borzasztóan intenzívek voltak, nagyon sok minden történt, olyan volt, mint a régi zenélős életem - imádtam, imádom. Most érzem igazán, mennyire hiányzott az önmegvalósítás, a színpad, az alkotás, a közös zene, és főleg az, hogy ezt ne csak a fióknak csináljam - nagyon nagy élmény volt a koncert, sok-sok szeretetet kaptunk. Tudtam, hogy nagyon fogok izgulni, hiszen 12 éve nem álltam színpadon, így egy héttel előtte tartottunk egy nyílt próbát, ahová meghívtunk 10 embert. Jól, nagyon bensőségesre sikerült, és hál'istennek el is szállt a feszkó legnagyobb része, magán a koncerten már nem izgultunk annyira, igazán tudtuk élvezni. 

Pár héttel a koncert előtt elkezdtem izomból fogyózni, aztán rájöttem, hogy ez a legnagyobb faszság, amivel stresszelhetem magam, végül hagytam a picsába és vettem magamnak egy Tomcsányi ruhát, amire ezer éve vágytam, és nagyon jól állt. Egy csomó olyasmit csináltam, amitől jól éreztem magam, például Danival kivettünk egy szabadnapot és Szigetcsúcson töltöttük pancsolva, napozva, dinnyét ebédelve, voltam csontkovácsnál, sokat mozogtam és rengeteg vizet ittam, ilyesmi. Aznap éjjel sikerült jó szarul aludni, mert mindenki torokfájással küzdött körülöttem és úgy éreztem, hogy az én torkom is kapar, de reggel, mikor felébredtem, semmi bajom nem volt. Elmentem futni, ebéd után toltam egy power nap-et, és aztán egy estére dívának, királynőnek éreztem magam.

Nagyon sok barátunk jött el, például Selinda Portugáliából, vele előző nap ebédeltünk is egyet, a bátyámék, a kis blogger-csapatom a pasijaikkal, Olív, aki végig tolta a sajtó- meg kommunikációs feladatokat nekünk pure szeretetből, Pilla, akinek ez az első estéje volt a kisfia nélkül, Andi, aki kb 20 éve biztos pont az életemben, a színésznő barátnőm, a váci kis csapatom, volt tanítványaim, jaj, nagyon sokan. És ott volt egy csomó arc, akik régen szerettek minket, és 12 évvel később megint ott csápoltak az első sorban és tudták a szövegeket. De a legnagyobb támogatóm mégiscsak Barni volt, aki rengeteget segített az előző hetekben, háttérországot nyújtott, hogy mindenhol ott lehessek, ahol kell és mindenre legyen időm, elviselt, mikor elviselhetetlen voltam, most látott először színpadon, és iszonyú büszke rám - ezt nekem is elmondta ezerszer, meg mindenkinek. Olyan volt az az este, mint egy valóra vált álom - illetve nem csak olyan, hanem tényleg az volt.  

girlzzz