Naa, úgy látom, a telefonomról is tudok posztot írni, sőt tök jó hogy diktálni is tudok. Két éve, amikor telefont vettem, jó ötletnek tűnt egy mini verziót választani - nagyon durván megbántam már ezerszer, legközelebb egy pingpong asztal méretűt veszek, az tuti.
Ma reggel lejöttünk a Balatonra, Dani, Barni anyukája és én hármasban. Barni ma még dolgozott, este meg Body Count koncertre ment, majd reggel csatlakozik ő is. Kicsit takarítgattunk, felraktuk a függönyöket, ablakot mostunk, ilyesmik. Kint ebédeltünk a strandon, aztán bejöttünk kávézni meg chillezni kicsit, majd mi visszamentünk a strandra, Dani homokozott, én meg napoztam meg olvastam. Nincs ennél jobb élet szerintem, nagyon sokat szeretnék idén nyáron itt lenni Danival.
Közel hozzánk volt egy pad, ahol egy nő ült, velem egykorú kb, tök csinos, de sugárzott róla, hogy milyen szomorú. Ült a padon és néha beintegetett a vízbe valakinek, azt hittem, a gyerekének, de végül egy pasi mászott ki a vízből. A nő szaladt elé egy törölközővel, leültek a padra, a pasi próbált kitérni a nő érintésétől. Egy idő után rájöttem, hogy durván szidja a nőt, a takarodj innen, ne érj hozzám, te fasszopó geci kb a legkedvesebb kifejezés volt, ami elhagyta a száját. A nő még próbálkozott, törölgette meg simogatta a hátát, aztán a sokadik durva reakcióra abbahagyta és szomorúan nézett maga elé, ahogy a pasi felbukkanása előtt is.
Nekem instant gyomorgörcsöm volt a helyzettől, sosem láttam még ilyet élesben, meg hát annyira rutinosan, olyan ótvar nyelvezettel szidta a nőt, hogy úgy éreztem, ez az alap felállás köztük, és hogy az agresszió csak azért nem öltött fizikai formát, mert publikus helyen voltak.
Egy idő után a pasi elment átöltözni, a nő meg ott maradt egyedül, magába zuhanva. Danival elsétáltunk előtte, megmostuk a lépcsőnél a saras tappancsokat, visszafelé nem bírtam ki, és megálltam előtte. Azt mondtam neki, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy bárki így beszéljen vele. És ne haragudjon, hogy megszólítottam, de ez, ahogy ez az ember bánik vele, tűrhetetlen. Nem válaszolt semmit, úgy tűnt, akart, de végül nem: szomorúan, zavartan mosolyogva nézett rám és bólogatott.
Mi kicsit később összepakoltunk és bejöttünk. Nem megy ki a fejemből a dolog, nagyon sajnálom a nőt, pedig nem ismerem a sztorijukat, csak egy helyzetet láttam/hallottam. Nyilván a pasival nem mertem volna konfrontálódni, és nem vagyok abban sem biztos, hogy jól tettem, hogy megszólítottam.
De abban biztos vagyok, hogy senki nem érdemli azt, hogy így bánjanak vele.
Jaj, de borzasztó. De nagyon jól tetted, hogy megszólítottad, hátha pont ez, egy vadidegen külső szemlélő szimpátiája kellett neki ahhoz, hogy elgondolkodjon a helyzeten!
VálaszTörlésSzerintem a szíve mélyén biztosan tudja, hogy ez a fickó bunkó, nem tudom, néha az emberek (magamat is belértve) le vannak (vagyunk) fagyva.
VálaszTörlésSzerintem is jól tetted, hogy mondtál valamit, még akkor is ha én nem mertem volna.
VálaszTörlésVolt egyszer egy műsor a rádióban a civil kurázsiról, amiben pont ez volt a téma, hogy mikor szólunk, merünk-e szólni és közbelépni. Hasonló történetet meséltek el. Egy bántalmazó kapcsolatban élő nő járt az uszodába a kék-zöld foltjai ellenére. Gondolta, úgysem látja vagy érdekli senkit. De egy nap egy nő odalépett hozzá és annyit mondott neki, hogy "hagyd el őt". Habár nem csak emiatt és nem azonnal, de végül elhagyta a férfit, viszont nagyon sokat jelentett neki ez a mondat, és hogy valaki aznap látta őt, és mellette állt.
Érdekes még, hogy úgy folytatódik a történet, hogy sok évvel később ő is látott egy kék-zöld foltos nőt az uszodában, ő viszont nem mert végül odamenni hozzá. Arra gondolt, hogy lehet hogy küzdősportot űz vagy máshonnan vannak a sérülései.
Szóval szerintem bátor és jó ember vagy, hogy te mondtál neki valamit.
Nekem egy 22 éves emlék jutott eszembe. (Mélyen el volt temetve, de most beugrott.) Olaszországban a tengerparton esett neki egy férfi a nőnek. Veszekedtek, majd meg is ütötte. A nyelvüket nem ismerem, de talán féltékenység lehetett a testbeszédjük alapján. Ráadásul ott volt velük egy a fiaddal egyidős kisgyerek, aki persze ijedtében sírni kezdett.
VálaszTörlésVannak ettől szebb élményeim is Olaszországról és a tengerpartokról.
Én nem mertem volna odamenni a nőhöz (férfi vagyok amúgy).
Még a családon belüli erőszakról: Egy barátomat (aki nő) verte az élettársa, és igen sokáig kitartott mellette. Pedig tanult pszichológiát, büntetőjogot, úgymond "tudományos" ismeretei is voltak az ilyen helyzetekről.
Az én munkahelyemen sajnos rengeteg ilyen történet van, pl. van egy háromgyerekes nő, akinek a férje elcsábított egy kislányt (tizenx), majd a hetet felosztva hol az egyikükkel, hol a másikkal élt, és a nő csak akkor elégelt be, amikor a lányról kiderült, hogy gyereket vár. De válni nem akar. Ja, és a pali nagyon csúnyán összeverte, amikor sok év után randizni mert. Agyrém.
VálaszTörlésMici
❤️
VálaszTörlésKöszönöm, hogy odamentel hozza! Az a nő egy rövid időre láthatóvá es értékesse vált, szurkolok neki! 🧚
De jó a kommented! :)) Valahogy engem nagyon megérintett :)
Törlésah margitka, igen, ez. <3
TörlésÉpp most hallgatom Bihari Viktória videóját: Mi van, ha nem tudom/akarom elhagyni a nárcit? (A linkje: https://www.youtube.com/watch?v=ZXno005pX3g) Nagyon érdemes meghallgatni a videót, és a további sok értékes videóját is. Sajnos, hogy a mai világban egyre több ember küzd ezzel a mentális betegséggel. A pszichológusok szerint egy jó megoldás létezik, minél hamarabb kilépni a bántalmazó kapcsolatból. Ahol viszont már gyerek/ek van/nak, az nagyon megnehezíti a helyzet megoldását.
VálaszTörlésMilonka, nagyon jól tetted, hogy nem hagytad szó nélkül az esetet.
Ezt a videót érdemes meghallgatni a témàban, meg persze ennek a lànynak az összes videójàt, szerintem nagyon-nagyon jókat mond, pàr éve hallgatom:
VálaszTörléshttps://youtu.be/2FWhaYNaTiA?si=xmbJrxJpkgeyj-Vv
milonka, nagyon jó, hogy odamentél hozzá, én ötből csak egyszer (ha) bírom ezt megcsinálni, pedig jó mondataim lennének és tudom, hogy segítenék sokszor, mégse vagyok képes valami gát miatt. de most talán egy kicsit segítettél rajtunk, gátoltakon is.
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jól tetted, hogy nem hagytad szó nélkül az esetet. Pedig nagyon nehéz ilyenkor reagálni valamit.
VálaszTörlésPár hete éppen be akartam parkolni egy szük helyre, amikor feltünöen odaugrott egy pasi és túlzott segitökészséggel akart volna segiteni, irányitgatni. Ez már rögtön feltünt, mert van az az embertipus, aki a külvilág felé rendkivül elözékeny, segitökész, eröltetetten akar jó benyomást kelteni. Mondtam, hogy köszi, nem kell, van pittyegö a kocsiban, de ö csak folytatta a terelgetést. Idöközben odaért mögé a nöje, és mondott neki valamit és a pasi olyan durva hangnemben szólt neki vissza, valamit, kb "te fogd be a pofád ott hátul". Közben én tekergettem a kormányt, de ezen annyira felment bennem a pumpa, hogy egyszer csak szavak jöttek ki a számon, kb. hogy "hogy beszél maga a feleségével". A pasi láthatóan meghökkent, azt válaszolta, azaz inkább motyogta, hogy ö teljesen normálisan beszélt vele. A nö megint mondott valamit, hasonlóan durva válasz érdekezett rá, eddigre én beparkoltam, és az autóból mondtam a nönek, hogy ne hagyja, hogy a pasi igy beszéljen vele, erre ö is azt mondta, hogy sajnos már fel se tünik neki, mert mindig igy beszél vele a férje. Lehet, hogy ha én nem a kocsiban ültem volna, nem mertem volna szólni, de igy is az volt az érzésem, hogy valaki más beszél ki belölem, mert én amúgy nyúl vagyok. Bár lehet, ez lassan változik, ahogy öregszem. Utána még az jutott eszembe, hogy sokkal hatásosabb lenne, ha az ilyen pasik férfiaktól hallanák a feedbacket, hogy gáz amit csinálnak. De ez persze lehet, hogy a felelösség áttolása. Mégis azt gondolom, hogy ha ha ugyanaz a neme annak, aki feedbacket ad, mint aki abuzivan viselkedik, , akkor talán jobban elgondolkodik az illetö.
Egyébként van egy szomszédunk, aki ugyanabban a fajta demenciában szenved mint Bruce Willis, és még nála is fiatalabb, és ö is, mióta elhatalmasodott rajta a betegség, nagyon durva lett, föleg a családtagjaival. Mást nem nagyon csinál egész nap, csak szitkozódik, de még nem lehet otthonba adni, ahhoz túl fitt es fiatal. Az elsö pillanatban, amikor irtad, Milonka, hogy a nö már az eset elött is nagyon szomorú volt, azt hittem, hogy esetleg nálad is valami ilyesmi választ adott volna neked a nö, hogy "nem tehet róla", vagy hogy beteg. De persze, az ilyen abuziv eseteknek csak elenyészö töredéke ahol tényleg demens az abuzáló.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAz lett a történet folytatása egyébként, hogy másnap is ott voltak, a pasi nem tudott magáról, olyan részeg volt, a nő meg megint tutujgatta - a kommunikációjukat most nem hallottam. Nyilván nem törhetek pálcát senki felett, de én azt gondolom, hogy ki kell használni, hogy ez bizonyos szintig tudjuk irányítani az életünket. De persze ők tudják.
VálaszTörlés