Szombaton megvolt a második nagy koncertünk is. Egy gyönyörű szabadtéri helyszínre készültünk, de volt rá egy kicsi esély, hogy esni fog, így végül betették zárt térbe - a házasságkötő terembe, ahol az első esküvőm volt, és a dobosunk volt a tanúm. Ez mondjuk kicsit fura, de egyben vicces is volt, milyen furcsa az élet, nem? Ott voltak a szüleim, Barni családja, meg persze Dani is, aki végigtrollkodta a koncertet (Anyaaa, mikor lesz már végee?), elvitte a show-t és a végén feljött a színpadra meghajolni velünk.
Bár most nem nagyon izgultam, azért előtte már napi több órát énekeltem, készültem és nagyon elfáradtam. Vasárnap sokáig ágyban maradtunk, bevásároltunk, aztán elmentünk ebédelni Barni anyukájával és a tesójáékkal (akiknek épp ma születik a kisbabájuk, bár ezt tegnap még nem tudták, július 9-re voltak kiírva). Délután filmet néztünk, pihentünk, aztán átjött Barni egy régi barátja, csináltam nekik falatkákat a meccs mellé. Én feljöttem, lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba, olvastam és aludtam. Jaa, Dani? Hát ő a koncert után Vácon maradt Anyuékkal, ma megyek érte, szerintem strandolunk is kicsit.
Hihetetlen érzés volt, hogy ma nem kellett kelnem, persze fél 8-kor már ébren voltam, de aztán fetrengtem 9-ig, és most csend van, rend, tisztaság, reggeli, kávé meg a fejemből kifele bambulás, nagyon jól esik.
Nem tudom hogy lesz a hét, rengeteg dolgom lenne. Fel kellene énekelnem az új számot meg próbálnunk is kéne egy új projekthez, meg amúgy tanítanom is kell, de hát nincs már ovi, ugye. Barni kérdezte valamelyik nap, persze viccesen, hogy az ilyen kicsik nem járnak még táborba? Nem keresünk neki egyet? Mondom szerintem hagyjuk őt békén, majd valahogy megoldjuk.
Ezek a képek olyan hangulatos-csodásak, nagyon köszi!
VálaszTörlés