2024. szeptember 30., hétfő

októberke

Iszonyúan intenzív volt ez a hétvége kezdve a pénteki koncerttel, a hajnal fél4-es hazaérkezéssel. Kicsit csapatépítő jellegű is volt nekünk ez az út, jó kedvünk volt, sokat röhögtünk mindenfélén, aztán nagyon jól sikerült maga a koncert, összeértünk, jól szóltak a dalok, családias volt a hangulat is. Egy pohár italt ittunk, kicsit dumáltunk még és jöttünk is, nem úgy mint régen, mikor még ilyenkor indult az ereszd el a hajam, a vidéki koncerteknél legtöbbször ott is aludtunk. De azért 3-kor megérkezni, majd még hazavinni a gitáros fiút, utána hazavezetni és fél 4-kor ágyba kerülni, ez azért erős így ennyi idősen, kisgyerekes anyukaként kicsit más az életritmusom mostanában. 

Másnap aludtam majdnem 11-ig, aztán indultunk Daniért Vácra, előtte beültünk a Wang Mesterhez a Pasaréti térnél és ebédeltünk egy jót, az nagyon jól esett, romantikus volt és finomakat ettünk. Felvettük Danit Vácon, majd elmentünk Barni anyukájához, úgy volt megbeszélve, hogy szombaton meg ott alszik. Amikor ezt megbeszéltük, még jó ötletnek tűnt, de persze amikor ott voltunk, már nem volt kedve hozzá, velünk akart jönni, de aztán játszott a Nagyival, és onnantól már minden oké volt. Mi hazaugrottunk, majd elmentünk az A38 hajóra egy bulira, ami este 6-kor kezdődött, és 11 után már otthon is voltunk - nekem ez így tökéletes. Jó volt kicsit kettesben lődörögni, röhögcsélni meg dumálni, rég nem voltunk kettesben sehol. Volt ott egy lány, akinek annyira finom illata volt, hogy kétszer is odamentem hozzá megszaglászni, hogy úristen, mennyire finom illata van, és el is mondta, mi az a parfüm, majd utána kell járnom, hogy kapható-e, meg kipróbálni. Állítólag a Jo Malone készített a Zarának parfümöt, elég egzotikus, szóval nem tudom, nekem jól állna-e, de rajta szédítő volt.  

Vasárnap pedig visszaszereztük Danit, vettünk tortákat a Daubnerben, aztán együtt ebédeltünk 40 másik emberrel egy étteremben, ahol megünnepeltük Barni öccsének a szülinapját. Jól éreztük magunkat és mindenki nagyon cuki volt, de én úgy lemerültem szociálisan, meg mindenhogy, hogy tegnap este fél 9-kor már aludtam, ma úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, és a nyakam is tökéletesen beállt reggelre, alig bírom forgatni a fejem. 

Na hazahozom a Kismacit, remélem, nem kíván túl aktív programokat délutánra, esetleg elviszem gesztenyét szedni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése