Na hát nekem a múlt hét egyáltalán nem jött össze, Danival kettesben voltunk végig mert beteg volt, és ha hagyott egy kicsit élni, akkor inkább mindenféle hasznos tevékenységet folytattam, mint például pakolás, főzés, teregetés. Jól elvoltunk, de nehéz volt, mert amúgy jól van és rengeteg energiája van, csak 10 percenként telefúj egy zsepit.
Kicsit kímélő üzemmódba raktam magunkat, illetve főleg magamat, egyik nap a helyi étteremben menüztünk, másnap pedig elmentünk az Ikeába körülnézni, kiválasztani az új gardrób ajtaját meg ebédelni. Danival nagyon jó ikeázni, mert mindent megnéz és imádja a gyönyörű, kiállított enteriőröket, pont mint én, kipróbálja a foteleket, megbeszéljük, hogy melyik nappaliban laknánk szívesen stb. Nem úgy, mint Barni, akit már érkezéskor a hideg verejték ver le az egész programtól, legszívesebben menne célirányosan a termékért, amit kinéztünk, és már ott sem lenne, de ezt nem teheti meg, mert én is ott vagyok és hobbim a végtelen nézelődés az ikeában, ugye. Ő kb végigszáguld mindenen anélkül, hogy jobbra vagy balra nézne, levágja az utat, ahol lehet (!?), és sosem bírom rávenni, hogy kivárja velem a sort és nyugiban megebédeljünk. De ő most nem volt ott velünk, Danival viszont az is szuperjó, hogy simán kivárja a hosszú sort és nyugiban üldögélve belapátolja az 5 darabos húsgolyót krumplipürével meg a szószokkal (közben óvatosan igyekszik a pürébe beleszúrt svéd zászlót kikerülni, mert az nem dőlhet fel), bár mindig megállapítja, hogy a borsó nem ízlik neki, mert száraz. Kis gourmet babám. Kapott macskás párnát, amin pont olyan macsek van, mint Ruha, az alvós plüsscicája, én meg kaptam gyönyörű, virágos bögréket, amiket rögtön másnap egyetlen mozdulattal sikerült is összetörnöm. Mindkettőt.
Amikor végeztünk, most először megengedtem neki, hogy kicsit bemenjen a játszóházba, én meg addig beültem a pihenőszobába (mert ilyen is van ott), és a Bambit néztem (amit gyűlölök, mert annyira szomorú), mert az ment a képernyőn. Pár perc múlva benéztem, és láttam, hogy egy olyan korú kislánnyal, mint ő, a legnagyobb harmóniában rajzolnak együtt, hancúroznak a gumilabdák között, meg dumálnak folyamatosan, mintha ezer éve ismernék egymást. Végül több mint egy órát volt bent, én már nagyon nyűgös voltam a bambis kényszerpihenőtől.
Nálunk ugyanez van, én szeretek nézelődni az Ikeában, Gábor az kb célirányosan, szedjük össze, fizessünk és menjünk. Eleinte, ahogy beléptünk, rögtön feszültek lettünk és minden egyes alkalommal, kivétel nélkül összevesztünk. Már mondta, menjek el, nézelődjek, szedjem össze mi kell és szóljak mikor jöhet pakolni :)) Múltkor míg vizsgázott én elmentem és kinézelődtem magam, igaz akkor nem vettem csak pár apróságot. Akkor volt egy 70+ -os házaspár, akik szintén összekaptak, annyira cukik voltak, mintha magunkat láttam volna :)) Én a házasulandóknak kötelezővé tenném esküvő előtt az Ikeába járást, s ha úgy jönnek ki, hogy még mindig össze akarnak házasodni, akkor rajta :)
VálaszTörlésGyanítom, hogy sok családban van ez így! :D
TörlésHa esetleg elugranátok Bécsbe mostanság, akkor a belvárosi (Westbahnhofnál levő) Ikea tetőteraszán van karácsonyi glögg ivási lehetőség. Tök menő :)
VálaszTörléshttps://www.ikea.com/at/de/stores/wien-westbahnhof/ikea-wien-westbahnhof-aktuelles-pub404b7a70/