aprés ski

És a legdurvább, hogy Dani még mindig beteg, azaz "beteg", vagyis szörnyen taknyos, így ma sem viszem oviba - szenvedéseim folytatódnak. Volt hétvégén Anyuéknál, ott aludt kettőt, mi meg próbáltunk pihenni. Pénteken találkoztam Pillával, együtt ebédeltünk a Kis Parázsban, azután sétáltunk és megnéztük a karácsonyi vásárokat. Szerintem mi (mármint mi, magyarok) már egyáltalán nem vagyunk célközönség, tekintve az árakat, meg a hangulatot is, nekünk legalábbis nem jött át kicsit sem a karácsonyi fíling. De legalább mi Pillával dumáltunk kicsit, megosztottuk egymással a jó dolgokat meg elnyüszögtük a nyüszögnivalókat, ahogy barátnők között ezt kell. 

Barnival este sorozatot néztünk (még mindig a Breaking Badet, ennyi évadot, te jó ég, ráadásul kevés időnk van, lassan haladunk, és olyan nyomasztó), szombatra pedig felírtunk magunknak egy csomó tenni- és elintéznivalót. Nem keltünk korán, lezuhanyoztam, megreggeliztünk, majd elővettem a síruháimat, mert nemsokára síelni megyünk, le kellett csekkolni, hogy minden rendben van-e velük. Én kb 20 éve nem síeltem és most megdöbbenve konstatáltam, hogy oké, hogy minden feljön rám, csak épp aláöltözni meg levegőt venni nem tudok bennük. Mivel, ahogy a gyakoriságból is látszik, nem vagyok egy nagy síelő (pedig még Chamonix mellett is éltem, milyen butaság volt nem síelni így visszanézve), nem akarok egyetlen alkalomért drága sícuccokat venni, felhívtam egy barátnőmet, és ő adott kölcsön gatyót, kabátot, szemüveget, kesztyűt, bukót. Izgulok és félek kicsit, hogy milyen lesz, de azért van bennem lelkesedés is, mert szuper, hogy Dani is elkezdi, ráadásul ott lesz a kis barátnője, Lulu, meg a szülei is, szóval jó a jó társaság ígéretes programmá teszi az utat. Mondjuk nagyon szerettem volna sokat edzeni előtte, hogy aránylag jó formában legyek, mikor megyünk, de mióta beteg, nem jutottam el. Beiratkoztam egyébként sítanfolyamra, mint újrakezdő, szerintem jót fog tenni. 

Barnival ez egy olyan program lesz, amihez hasonlóban még sosem volt részünk együtt, ő szokott járni snowboardozni, de a barátaival - mondjuk ő sem volt már évek óta. Ő iszonyúan laza, kedves, cuki és segítőkész, emiatt tudom, hogy jó lesz a síelés nagyon, akkor is, ha nekem kb újra meg kell tanulnom síelni. Amikor anno elkezdtem, az akkori pasimmal az már nagyon a kapcsolatunk vége volt, meg ő meglehetősen önző is volt, én már nagyon nem voltam boldog, és ez így mind eléggé rányomta a bélyegét a havas programjainkra. Így viszont, Barni mellett nagyon várom, hogy milyen lesz. Mondjuk a múltkor, mikor voltunk egy drum&bass buliban és nagyon táncoltam, kattogott a térdem. ha már egy kis táncolástól kattog, nem tudom, a síeléshez mit fog szólni, haha. Reméljük a legjobbakat.