pause

Tegnap teljesen el voltam keseredve, hogy az életünk megint PAUSE-on van, mert betegek vagyunk. Dani már amúgy egészen jól, de még nem mehet oviba, én éppen egyre szarabbul vagyok, nem influenzás, csak ilyen felsőlégúti-stílusban, levertséggel. Barni jól van, csak gyilkosan fáradt a végigdolgozott hétvége után. Nem nagyon tudunk sehova menni, nyűgösek vagyunk, kint dübörög a február, nekem le kellett mondanom az óráimat. Utálom ezt az időszakot, tavaszt akarok, simogató napocskát, egészséget, energiát, programokat. Ma reggel úgy ébredtem, hogy semmi hangom nincsen, teljesen be vagyok rekedve, a tegnap esti meseolvasásánál (ezt olvastuk már másodszor, nagyon kedves és gyönyörűek a grafikák) már éreztem, hogy ez lesz. 

Ma ketten vagyunk Danival, Barni mondta neki reggel, mikor elment, hogy ma neki kell vigyáznia rám és ő a főnök. Jobb a kedvem kicsit, nyomatom a gyógyteát, igyekszem pihenni, álmodozom és várom, hogy aludjunk ebéd után. 

Ez a fotó pár napja készült, nagyon régi ez a macikabátom és iszonyú meleg, nagyon szeretem. A pulcsit meg a Zarában lőttem pár éve, talán itt is mutattam, instant jókedv, ha felveszem egy-egy téli reggelen. Annyira kevés igazán jó mintájú pulcsi van, pedig gyanítom, hogy lenne rá kereslet. vagy csak én imádom ezeket?