Az Intermezzo-t olvasom épp. Mindent elolvastam eddig Sally Rooney-tól, de amúgy nem értem, hogy miért. Nekem az összes könyvében a céltalan nyűglődés, semmi nem történés, végtelen önsorsrontás, ez annyira nem az én világom. Hogy nincsenek fordulatok, események, csak reménykedsz, hogy legalább valami majd történik. De nem! A szereplők vonszolják magukat keresztül a könyvön, és a végén kb pont ugyanabban a langyos fosban vannak, mint addig. A Normális emberekben is, amiből film is készült, az a szegény lány végig reménykedik és a 86. esélyt is megadja a pasinak, aki az elejétől kb semmibe veszi őt, ordítani tudtam volna, hogy jeez, engedjük már el. A Baráti beszélgetések pedig - Anyunak szinte minden új könyvemet oda szoktam adni, hogy gyorsan (kb két nap alatt szokta) olvassa el, mert én úgysem jutok azonnal hozzá, meg nekem lassabban is megy, nincs rá annyi időm. És anyu másnap reggel visszahozta, hogy 80 oldalt gyűrt le, de most akkor visszaadná, mert ő ennél unalmasabb könyvet még sosem olvasott. És tényleg, végigolvastam, de nagyon szenvedtem. Szóval nem tudom, miért erőlködöm, miért nem olvasok inkább mást. Az Intermezzo egyébként még egészen kalandos a korábbi könyvekhez képest, persze ezt is be fogom fejezni. Ti szeretitek Rooney-t? Velem van a baj?
én csak a Baráti beszélgetéseket olvastam tőle, és egyáltalán nem voltam oda, de annyira azért tetszett / fenntartotta az érdeklődésemet, hogy végigolvassam. a Normális embereket elkezdtem, de asszem 20 oldal után letettem, annyira nem győzött meg. aztán a többi könyvét már a kezembe se vettem.
VálaszTörlésszeretném megkérdezni, hogy ha nem tetszik, miért olvasod végig? kötelességtudatból? érdekel, hogy mi lesz a vége?
Képzeld tettem egy fogadalmat még tini koromban, hogy mindent elolvasok, amit elkezdek. Sokáig tartottam magam ehhez, nagyon sokféle könyvet elolvastam, és már nem emlékszem, mikor, de azért megszegtem ezt a fogadalmat egy idő után. De mégis, ha valamit elkezdek olvasni, át szoktam magam rágni rajta, akkor is, ha nem győz meg, szoktam reménykedni, hogy majd jó lesz. Az érdekesebb kérdés, hogy miért olvasok tőle újra és újra? Erre is van válaszom, most pont tök nehezen tudom eldönteni, mit olvassak, akkora választék van, és nincs nagyon olvasós/képben lévő ember a környezetemben, aki a kezembe adná a jó/nekem való könyveket. És hát Rooney a csapból is folyik, de múltkor voltam Annalight-nál és láttam, hogy ő is pont ezt olvassa... Ezt most ezért.
TörlésÉn azért olvasom, mert idônként vannak szép mondatai, de alapvetôen szerintem baromi idegesítô: ugyanakkor nem kell messzire menni ahhoz, hogy làsd, milyen sok ember él ilyen helyzetekben, vég nélkül, szóval ilyen szempontból realista a csaj, csakhàt...az Intermezzo itt figyel a polcon (magyarul és angolul is megkaptam ajàndékba, haha), de még nem olvastam. Asszem nekem ilyen love-hate relationshipem van S. R-val (van egy könyvmoly kolléganôm, teljesen egyetértett, mikor mondtam neki ezeket).
TörlésMilonka, C. J. Cooke könyveit olvastad már? Szellemerdő, A világítótorony boszorkányai? Próbáld meg. Engem beszippantott, pedig előtte nem olvastam a hasonló témájú könyveket.
VálaszTörlésÉn csak a Normális embereket olvastam. Nekem nagyon tetszett, de totál meg tudom érteni a te véleményed is, hogy langyos, egy helyben toporgás stb. Engem visszavitt az egyetemista éveimbe, felidézte az akkori énem, bénázgatásaim, útkeresésem, szóval valahogy tökre ilyen nosztalgikus hangulatba kerültem tőle és ezt élveztem. Meg az időben előre-hátra ugrálást is, ahogy darabonként összerakta Rooney a két főszereplő történetét és kapcsolatát.
VálaszTörlésAmúgy én is küzdök ezzel, hogy végigszenvedem magam olyan könyveken, amik nem tetszenek... Egyszerűen utálok félbehagyni bármit is. Egy ideje azt csinálom, hogy az 50. oldalig (vagy Kindle-ön 15%-ig) erőltetem és ha akkor se jött még meg a kedvem, akkor ejtem.
Túl kevés a szabadidőm, ahhoz hogy kötelességtudatból kínozzam magam... meg hát már nem jár érte ötös. :D
Engem is nagyon idegesítettek a Normális Emberek-ben a főszereplők. Nem is olvastam végig, csak úgy átfutottam gyorsan. A sorozat érdekesebb volt, de azt se néztük végig (az meg a páromnak nem tetszett).
VálaszTörlésÉn egyébként totál az ellentéted vagyok, mindent félbehagyok és moziból is kimegyek (még a társaság ellenére is) ha nem tetszik valami.
Nekem eléggé tetszett a Normal people, mert azt mutatta be, vagyis én azt olvastam ki belöle, hogy aki bántalmazó közegböl jön és nem tanulta meg becsülni önmagát, az hajlamos lesz késöbb is az alávetett szerepet játszani egy kapcsolatban, szó szerint, "sub"-ként, vagy átvitt értelemben. Én szeretem az ilyen témájú könyveket. De azt is teljesen el tudom képzelni, hogy ez langyos és idegesitö fosként jön át valakinek, mert tényleg az volt a csaj élete. De ez asszem nem zavar engem, ilyen blogokat is simán olvasok és nem tépem a hajam, annyira életszagú, emberi ez a viselkedés. A Conversations with Friends nem volt egy nagy szám, de simán el bírtam olvasni :) ès nagyon hasznos volt abból a szempontból, hogy azóta értem, mi az endometrózis, azaz mit jelent azzal élni. Én sose olvasok végig egy könyvet és a moziból, színházból is kijövök, ha nem tetszik, bár ez eddig ritkán fordult csak elö. (vagy csak az utolsó oldalakat olvasom el...) A harmadik S.Rooney könyvet már meg se vettem, mert rossz véleményeket hallottam róla és azóta szétváltak az útjaink, fogalmam sincs, miket írt újabban.
VálaszTörlésUhh én imádom, de én sosem azért olvasok, hogy történjen valami, hanem azért, hogy szép dolgokat olvassak, be merem vallani, hogy én Jókait és Tamási Áront is faltam. A Normális emberek ráadásul filmben is nagyon tetszett. De szerintem senkivel nincs semmi baj, ettől van ilyen klassz emberszag a világban, hogy egyformátlanok vagyunk :)
VálaszTörlésÁbel ❤️
TörlésNagyon hasonlo velemenyen vagyok, mint te. El szoktam csabulni, es elolvasom idonkent egy-egy konyvet, mert tobb olyan ember is szereti, akinek adok az izlesere. De minden alkalommal csalodok es bosszankodom, mert szerintem csomo szuper kortas iro(no) van, aki nem kap toredekannyi figyelmet sem, mint o, pedig jobbak nala. Meh.
VálaszTörlésÉn is pont ezt olvasom :) és küzdök vele szintúgy. Néha elkap és akkor kicsit jobban magával visz a sztori, de összességében nyűglődök. Nekem a régebbiek tetszettek, a Normális emberek kifejezetten, asszem a karaktereket szerettem, és itt az Intermezzoban is, de vmiért nem haladok. Azt hittem, velem van baj, elvesztettem az olvasóképességemet, és már nem köt le semmi, csak a telefon...
VálaszTörlésjaj de jó, hogy írsz, már amúgy is akartalak kérni, hogy ne hanyagolj el minket a blogodon, ezer éve nem írtál! Szerintem nem bennünk van a hiba, látod, szinte mindenki hasonló véleményen van. Csak akkor azt nem értem, hogy lett ilyen felkapott író. Gondolom a Normális emberek filmsikere számított ennyire.
Törlés