Még februárban valamikor, 1-2 héttel a koncertünk után voltunk Barnival a Lukács fürdőben egy délelőtt. Épp a szauna után zuhanyoztam hideg vízzel, Barni még bent maradt gőzölődni, mikor megszólított egy nő, és kérdő hangsúllyal mondta a zenekarunk nevét. Mondom, ööö, igen, én vagyok. Hát ő volt most, a legutolsó koncertünkön, varázslatosnak találta, köszöni az élményt és máskor is el fog jönni. Nagyon jól esett, nem csak az, hogy tetszett neki a zenénk, hanem hogy odajött megmondani ezt nekem, szerintem ez annyira kedves dolog, jól esett. Barni mondta, hogy ő emlékezett erre a nőre a koncertről, hogy eléggé elöl állt és végig nagyon mosolygott.
Tegnap pedig mentem Daniért, már öltözött és épp nagyon örömködtünk a dadussal, mert meglett Dani kisautós kulacsa, ami már két hete eltűnt és kallódott az oviban. Bejött egy nagymama-forma nő, aki nagyon ismerős volt - azt gondoltam, talán az edzőteremből -, összeszedte az egyik apró fiúcskát, és beszélgetett ő is a dadussal, de közben nagyon nézett engem. Köszöntünk, aztán mi elindultunk. Az autónál ért utol, megszólított, és megkérdezte, hogy ugye _zenekarnév_? És kiderült, hogy ugyanaz a nő volt, aki a Lukács gőzében is megszólított a zenekar miatt. Ő sem volt biztos benne, hogy én vagyok az, hiszen nem értette, hogy pont itt, a faluban ugye, megint összefutunk... Na de mennyi esélye van, hogy az unokája Dani csoporttársa?
Akkor már helyi rajongód is van! 😊
VálaszTörlés