almost there

Valamelyik nap küldtem egy részletes napi schedule-t Barninak, hogy karácsonyig és a két ünnep közt melyik nap mit kell csinálni, hova kell menni és hogy mit eszünk (ez főleg nekem érdekes). Ami amúgy kicsit szomorú, mert nincsen benne olyan nap, hogy lébecolás, jobbra balra dőlés, amiről szerintem kellene, hogy pár nap szóljon ebben az időszakban. Sajnos az utolsó pillanatra is maradt elintéznivaló ez-az, ami engem minősít, de valahogy így alakult, nem vagyok valami motivált. A lényeg, ami szuper és ami a mi kis core családunkat érinti, az mind készen van, arra nem készültem (még), amihez semmi kedvem. Na mindegy. Holnap még felfújom a pofám, fektetek bele egy adag energiát, aztán elengedem, lesz, ahogy lesz. Én amúgy 24-én reggel nyitásra el szoktam menni a solymári lidl-be, az jó nagy és nincs tömeg, főleg olyankor, megveszem még, amit frissen kell és utána már nyugi van.

Áll már a fánk, itt a környéken 40-50e forint egy csinos, 2m körüli fenyőfa, úgyhogy autóztunk érte pár kört, míg lélektani határon belüli árút találtunk. Szerencsére egyikünknek sem fontos, hogy különösebben szép legyen, így azért könnyebb volt. Idén máshova került, mint az előző években, amikor is a lépcső alatt volt, de ott most Dani lego tárolója van, és hát az prioritást élvez. Jó helyen van most is, csak nem mindennek a közepén, így pl ha tévét nézünk, akkor a hátunk mögött van, amit én nem szeretek annyira. 

Ma Barni öccséékhez voltunk hivatalosak ebédre, ő mindig nagyon különleges, gourmet menüvel vár minket és már napokra előre készül meg süt főz. Nagyon csinosan felöltöztünk mind és már épp indultunk, amikor telefonáltak, hogy a kisfiuk belázasodott. Így végül nem mentünk, mert nem mertük bevállalni, hogy így két nappal karácsony előtt bármelyikünk lebetegedjen, és jól is tettük, mert délutánra teljesen kidőlt szegényke, hasmenés, magas láz, minden. Végül átmentünk Barni anyukájához, ők meg elküldték nekünk az ebédet, amivel készültek, és nélkülük ettük meg - mondjuk így is nagyon finom volt (fürj és bárány pl), és azért is hálás voltam, hogy nem kell ma főznöm. 

Utána még maradtunk egy kicsit, Barni aludt másfél órát, mi Danival meg a nagyival Harry Pottert néztünk meg kártyáztunk. Dani abban a korszakában van, amikor folyamatosan, énekel, kiabál, dudorászik, beatboxol, dumál, kérdez, magyaráz, és mindezt óriási hangerőn. Mivel nem alszik délután, nincs egy perc nyugi sem, és én a nap végére teljesen kimerülök ettől. Szerencsére 8 körül azért kidől, és most rászokott, hogy mese után menjek el, egyedül akar elaludni, és azt gyakorolja, hogy ne jöjjön át éjszaka (és sikerül is neki), így legalább este egész sok időnk van, miután elaludt, és kis is tudom éjjel pihenni magam. 

Barni elment karácsonyi vacsizni a srácokkal, én meg most elájulok.