Szigliget, meg a szerencsétlen nap

Voltunk kirándulni Szigligeten. Én még sosem voltam fent a várban, csak fotókat láttam, hogy milyen gyönyörű. Meg tudom, hogy a Centrál színház nyaranta kivonul néhány darabbal, oda is nagyon vágyódom, szabadtéren, ilyen gyönyörű helyszínen megnézni valami kedves darabot - sőt, az igazi álmom az, hogy egy ilyen helyen léphessek fel egyszer. Engem nagyon vonz a Balaton felvidék és a tanúhegyek, varázslatosnak találom őket. Dani egyik Brúnós mesekönyvében van egy sztori, hogy teliholdkor a Badacsony dobbant egyet, amitől mindenki elalszik a környéken, csak a hegyek kelnek életre és labdáznak a holddal... Danit teljesen elvarázsolta ez a történet és azóta is hisz benne, hogy ezekkel a hegyekkel lehet beszélgetni, a Hegyestűn jártunk is kétszer is, és mindig beszélget vele. 

Szóval kb egy hete elmentünk megnézni a Szigligeti várat. Mikor odaértünk, egy sisakos tűzoltó állta utunkat, hogy forduljunk vissza, nem lehet most bemenni a parkolóba. Barni kérdezte, tűz van-e, de mondta, hogy nem, csak valaki megsérült. Leparkoltunk lejjebb, majd felsétáltunk a várba, közben megtudtuk, hogy valaki leparkolta az autóját és nem húzta be a kéziféket, az autó elindult, ő pedig eléállt, hogy megállítsa... és az autó nem csak maga alá gyűrte, hanem neki is szorította egy falnak, ezért nagyon megsérült. Közben megnéztük a várat és nagyon-nagyon szerettük, csodaszép volt a vár, a kilátás, és nagyon érdekesek voltak a kiállítások, amikből sok érdekességet megtudtunk a környék történelméről és történetéről. Közben két mentőhelikopter jött, és majdnem 2 órát dolgoztak, míg végre el tudták szállítani a sérültet. Mindannyiunkat megviselt az eset, hogy milyen banális incidens micsoda tragédiát tud okozni, elmész kirándulni és egy apró, rossz döntés miatt az intenzíven végzed. Sokszor eszembe jut azóta, remélem, már jobban van.

Fél 2 körül jöttünk el a várból, éhesek voltunk. Barni mondta, hogy ő egyszer hosszabb ideig dolgozott Keszthelyen, és akkor többször is evett egy szigligeti étteremben, ami annyira jó volt, hogy visszatért még a kollégáival és a szüleivel is. Meg is találtuk szinte azonnal, beültünk, és nagyon hangulatos volt a kerthelyiség meseszép kilátással a Balcsira, plusz annyira kedves volt a főpincér, hogy meg is beszéltük, mennyire szimpi. Aztán kihozta a levest, letette elém az enyémet, majd Daniért - akarta letenni, és nem tudjuk hogyan, de végigöntötte a gyereket a forró levessel, a homlokát, az arcát, a mellkasát, és a maradék leves az ölében végezte. Dani először csak kiabált, hogy anya, anyaaa, majd már sikított, azonnal levettem a ruháit, felkaptam és rohantam vele, lemostam őt a mosdóban hideg vízzel, de közben kiabált, hogy fáááj, nagyon fááááj. Nagyon ijesztő volt, én iszonyúan nyugodt maradok pánik helyzetben is, de nagyon nehéz volt felmérni, hogy mennyire nagy a baj. Szerencsére volt tiszta pólója meg rövidnadrágja az autóban. Végül az kiderült, hogy nagy szerencsénkre a leves nem volt nagyon forró, és csak a kukacán lett egy piros folt, ahol megállt a leves, de kaptunk rá jeget, és úgy 10 perc múlva mindenki megnyugodott, hogy nincs nagy baj, estére a folt is eltűnt. A pincér magán kívül volt, hogy ne haragudjunk, soha nem történt még vele ilyen, a vendégei vagyunk az ebédre, és végül tényleg maradtunk és a nagy ijedtség ellenére meg is ebédeltünk és egy fillért nem kellett fizetnünk. Mindannyian láttuk, hogyan történt, mégsem sikerült rekonstruálni, hogy mitől billent meg a tányér, miben akadt meg, egyszerűen a sokk miatt törlődött az emlék. 

Szóval igen, egy banális rossz mozdulatból mekkora baj lehet. Illetve lehetett volna.