reality

Dani meggyógyult, szépen, lassan térünk vissza a normál étrendjéhez. Elképesztő, hogy milyen fegyelmezett, szó nélkül ebédeli az üres krumplipürét meg rizst, rágja az üres pirítóst és mindenről megkérdezi, hogy ilyet biztos ehetek? Nincs benne tej? És figyelmeztet, hogy vegyük be a gyógyszereket. Belőlem ez a fegyelem totál hiányzik, örülök, hogy ezt nem tőlem örökölte, reméljük, ez más területen is megjelenik majd. 

Voltam csütörtökön egy mini-osztálytalálkozón a Kőlevesben, heten voltunk (asszem) mindössze, a kemény mag. Aránylag gyakran, pár havonta szoktunk, és ez nem ilyen kellemetlen kötelesség, hanem ők mind nagyon közeli barátaim, cinkostársaim a csodás gimis évekből, szeretem őket. Mi Gödöllőre jártunk a Törökbe egy kéttannyelvű osztályba, nagyon nehéz volt és sokat kellett tanulni, de elképesztően jó tanáraink voltak, szuper volt az osztályunk és imádtuk az egészet. 

Ahogy ott ültünk és a harmadik fröccs után elmesélte egy srác, hogy a felesége stroke-ot kapott és utána idegösszeomlást, az első sokk után végignéztem magunkon, és megint megállapítottam, hogy szerintem nincs olyan, hogy valakinek egyenes vonal, gondtalan, smooth sailing az élete. És nem azért, mert bármit rosszul csinálsz. Van, akinek rákos lett a felesége és meghalt pár éve, két gyerekük kicsi volt még akkor, és ráadásul külföldön élnek, nincs segítségük, pedig a srác a munkája miatt sokat utazik. Van, aki elvált, hosszan csalta őt előtte a férje, és még bevállaltak egy harmadik gyereket, hogy hátha ő majd rendbe hozza a kapcsolatukat, de - surprise - nem. Van barátnőm, aki SM-es, van egy srác, akinek a meseszerű házasságáról derült ki, hogy időközben teljesen elmentek egymás mellett és derült égből villámcsapásként érte, hogy a lány válni akar. Az egyik lánynak nem lett családja, gyereke, mert nem úgy alakultak a párkapcsolatai, meg vagyok én, aki szintén  elváltam, és nekem is ráment erre pár évem. Én egyébként elfogadtam, hogy az élet ilyen, a nehézségek és a tragédiák ugyanúgy vele járnak, mint a szép pillanatok, és én sem bánok semmit, de hát fú. Meg hát persze egy-egy ilyen hullámvölgy nem feltétlenül határozza meg az egész életedet, hiszen kezdhetsz új életet, vagy élhetsz teljes életet, lehetsz boldog a nehézségek ellenére, vagy azokkal együtt is. Az SM-es lánynak szuper családja van és imádom, mikor a kalandjaikat meséli, a megcsalt, elvált lánynak van új, boldog párkapcsolata egy szintén nagycsaládos pasival, a külföldön élő srácnak szupersikeresek a gyerekei és ő is újra szerelmes, az elvált srác rengeteget dolgozott magán és ő is újra ismerkedik, a lánynak, akinek nincs családja, van egy pasija és két kutyája és tök jól van így. 

Pont Fredrik Backman egyik könyvét olvasom (Hétköznapi szorongások), és az ő főhősei is mindig nagyon nehéz, hányattatott sorsú emberek, és a könyvei mégis szépen, meghatóan megmutatják, hogy milyen szép az élet. Szóval hagyjuk is az instán a csillogó, boldog életeket, mindenkinek megvan a maga baja.