Tegnap itt volt Barni családja nálunk. Az anyukájának szülinapja volt a héten, a napján voltunk is nála felköszönteni, vittünk virágot, de tegnap ebéddel vártuk őket, tortáztunk, utána meg elmentünk sétálni, játszózni, nagyon szép idő volt. Dani tudott játszani a kicsi unokatesójával, aki már két éves múlt a nyáron, gyönyörűen beszél és nagyon cuki, imádják egymást Danival. A játszóra odahívtuk Luluékat is, ismerik egymást a családdal, már találkoztak többször ovis rendezvényeken, meg a Balcsin is. Utána hazasétáltunk, útközben Dani bicójáról - mert ő azzal volt - leesett a lánc. Nem jöttem zavarba, mert velem is sokszor előfordult és néhány olajfoltért cserébe mindig vissza tudtam tenni. Most viszont úgy beszorult a tárcsa mögé, hogy nem tudtam kiszedni onnan, Barni cipelte végül haza.
Ma reggel viszont eszembe jutott, hogy milyen jó lenne kipróbálni az új gyerek-pumpapályát, de már be is ugrott, hogy ja, Dani bicóját nem tudjuk használni. Leültem, írtam egy rövid posztot a helyi FB csoprtba, hogy ez-és-ez a helyzet, esteleg tudna-e segíteni nekünk valaki így vasárnap reggel, és 15 perc múlva már itt is volt egy fiatal bringás srác, aki 3 perc alatt a helyére mozgatta a láncot. Egy idős bácsi is írt, hogy szívesen segít, de aztán már leszedtem a posztot.
Nagyon szeretek itt lakni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése