zen

Ez a hét hullámhegyek és megkönnyebbülések vihara, jó és rossz hírek váltják egymást - borzasztóan sok a bizonytalanság a hétvégi koncertünk körül. Barni amúgy azt mondja, hogy a koncertjeim előtti héten nagyon nehéz velem, mert feszült vagyok, izgulok, és minden a koncertről szól - én ezt ennyire nem veszem észre, de biztosan igaza van. Tény, hogy ilyenkor mindig az van bennem, hogy csak ezen legyünk túl, és utána már mindenre lesz időm és energiám. Most is volt olyan, hogy a hétre nem hívtam át Dani új kis osztálytársát, pedig nagyon szerette volna, mert ugye hétvégén koncertünk lesz, majd inkább a jövő héten - mintha bármi köze lenne a két dolognak egymáshoz, haha.

Ezúttal nagyon szépen sikerült a majd lesz valahogy és a minden rendben lesz hozzáállások kombinációja és eddig nem söpört el a szorongás, sőt, jól vagyok. Ma éjjel csodásan is aludtam, az appom szerint 94%os volt az éjszakám - igaz, tegnap keveset aludtunk, mert meg kellett nézni a Gentlemen utolsó három részét, annyira izgi volt, hogy nem bírtuk abbahagyni. Az is segít, hogy beindultak a héten már tényleg a tanítványaim és jobb a bevételem, meg az is, hogy Barninak viszont jelenleg rengeteg változó van a munkájában, ami nagyon stresszes, és úgy vagyok vele, hogy egyikünknek muszáj a családban kiegyensúlyozottnak maradni és nyugodt háttért biztosítani. 

Tegnap délelőtt itt voltak a kollégái 6-an és itt, nálunk tartottak egy nagy megbeszélést. Megkértem, hogy vegyen reggel baguette-et és csináltam rengeteg kicsi oldschool szendót, főtt tojással, felvágottal, salival, paradicsommal, piros arany pöttyel, két nagy tálca szendvicske várta a srácokat az asztal közepén. Sejtettem, hogy nagy sikerük lesz, de kb a mennybe mentem, mikor hazaértem a pilates órám után és itt ültek és udvariasan majszolták a szendvicskéket, nem győzték megdicsérni. Egyébként vendégségbe vagy összejövetelre is van, hogy ezt viszek, komoly konkurenciája a sajttálamnak a szendvicske-tál. 

Ma Barni anyukája küld nekünk töltött paprikát, de főztem egy adag szilva-nektarin krémlevest is, amit repeat-en készítettem a nyár végén egy csomószor, nagyon szeretjük. Ha van itthon, akkor egy fél vaníliás alpro joghurtot szoktam belekeverni, ha nincs, akkor semmit, úgy is isteni. 

Ma délután jön a takarítónőnk, előtte mindig kicsit összekapjuk a lakást, ami már terelget kicsit a harmónia irányába. A héten nagyon sokat énekeltem-készültem a koncertre, ami nekem szintén megnyugvást jelent, mert tudom, ez én oldalamról minden rendben lesz. Éneklés közben rendbe raktam néhány növényt és lemostam az ablakokat, ami szintén tök jó érzés, meg rendben van az egészségem is, amit az elmúlt időszak után nagyon-nagyon tudok értékelni.