Decemberben lesz megint koncertünk és el kellene kezdeni foglalkozni vele meg promót gyártani hozzá, de semmi kedvem hozzá. Mivel jelenleg a zenélés nem egy konstans dolog az életemben, hanem 2-3 havonta van valami történés, annyira távolinak érzem a falusi kisgyerekes anyuka - home office nyelvtanár életvitelemtől, hogy nem olyan könnyű ilyenkor rocksztár-üzemmódba helyezni magam. Amikor közeledik az esemény, kb 2 héttel előtte már tudatosan elkezdek készülni rá, olyankor már vannak próbáink, minden nap képzem a hangom és énekelek, többet sportolok, hirdetem magunkat, meg egyszerűen megfoghatóan jelen van az életemben az, hogy én amúgy énekesnő is vagyok. Aznap szeretem, ha van kb 3 órám egyedül, amikor beleülök a kádba, készülődöm, kiválasztom a hangulatomhoz illő fellépő szettet, énekelek, sminkelek. Így végül amikor indulni kell, majd színpadra állni, akkor már teljesen benne vagyok ebben a szerepben, büszke vagyok magamra és ki is tudom élvezni a figyelmet egész este.
Na de most annyira távol érzem magamtól ezt az egészet, hogy el sem tudom mondani. Annyira rosszul aludtam, hogy reggel szédültem, amikor felébredtem, kicsit ilyen másnapos feeling, csak közben hetek óta nem ittam egy korty alkoholt sem. Pedig vettem egy üveg Sauska villányi cuvée-t a Lidlben, lehet, itt az idő, hogy ma este igyak egy pohárral a vacsihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése