Nem engem vettek végül fel. Csütörtökön az óráim után, ahogy sétáltam, hogy találkozzak Barnival, felhívtam Anyut, és neki mondtam, hogy nem vagyok biztos benne, hogy engem választanak majd, mert a vezető tanár kicsit fura volt már reggeltől, nem várt meg az órák után, hogy beszéljünk róluk, pedig ez azért szokás. A másik tanárnak tudom, hogy nagyon tetszettek az óráim, ő nagyon lelkes volt. Olyan lányt választottak, akinek nagy tapasztalata van kicsikkel, és ezt meg is értem, de azért nagyon rosszul esett, eléggé beleéltem magam. Ráadásul megint egész pénteken vártam, hogy visszajelezzenek, nagyon rossz érzés volt a bizonytalanság, aztán késő este jött az email, persze tudtam, mi lesz benne. Nagyon csalódott voltam, kicsit olyan érzés volt, mint mikor még tindereztem, és volt egy szuperjó randim valakivel, aki nagyon tetszett, minden klappolt, úgy tűnt, tökéletesen összeillünk, és aztán a másik soha többé nem keresett.
Na mindegy, megyünk tovább, a lendület megmaradt bennem. Láttam még egy olyan pozit, ami nagyon tetszene, csak az meg sokkal messzebb van, de szerintem fogok jelentkezni oda is. Szombaton elmentünk Anyuékhoz, délután meg ott maradtunk a Duna-parton és kővárat építettünk, sétáltunk, napoztunk.
Nem tudják, hogy mit veszítenek, de ez az ő bajuk. Szerintem meg fogod találni hamarosan A! helyed, ebben meg biztos vagyok. Ölelés.
VálaszTörlés