A vicc az, hogy lemondtuk a péntek-szombati bécsi kiruccanásunkat, mert egyrészt úgy éreztem, hogy ha megkapom a munkát, nem tudok majd felhőtlenül csavarogni, én már akkor készülni akarok az első sulis hetemre. Csütörtök délután elmentem fodrászhoz, hogy a hajam 1 perc alatt belőhető legyen reggelente, és ne kelljen vele felesleges időt töltenem. Hétfőre nem vállaltam órákat, mert ugye nekem az iskolában lesz már dolgom hétfőn. Elővettem a szép, halvány lila, hőtartós utazós bögrémet, amit még sosem használtam eddig, de majd most! Milyen jó lesz reggel megcsinálni benne a mandulatejes kávémat, és reggel a villamoson, vagy ott a suliban, készülés közben iszogatni.
Egy idióta vagyok.
Van bennem egy üresség, tényleg, mint mikor szerelmi csalódás éri az embert, nem egy hosszú együttjárás után, csak mint mikor már vizionálod valakivel egy szép kapcsolat lehetőségét, és aztán nem kellesz neki mégsem. Van két új tanítványom, a héten kezdünk és sajnos tökre nincsen kedvem hozzájuk. A másik helyre sincsen kedvem jelentkezni, bár oda azért nincs, mert olyan korán kéne elindulnom reggelente, hogy nem tudnám én vinni Danit suliba soha, és ha Barninak épp őrület a munkája, akkor nem tudom, hogyan oldjuk meg a reggeleket.
Na mindegy. Mondták a lányok egyébként, hogy ez olyan is kicsit, mint mikor lakást keresel és szembejön AZ IGAZI, a tökéletes helyen lévő, szuper elrendezésű, ahol már látod a gyerek kiságyának a helyét meg hogy milyen terítőt raksz majd az asztalra, és aztán elviszik előled. Mondjuk ilyen élményem még csak albérlettel volt Svájcban, de ott például utána sokkal szebbet, jobbat, jobb helyen lévőt találtunk. Később, mikor már kint laktunk, elbicajoztam egyszer arra a környékre, ahol ez az "álomlakás" volt, és kiderült, hogy annyira forgalmas volt az az utca, hogy megőrültünk volna a zajtól, csak mi először vasárnap néztük meg, és akkor csendes volt, nem tűnt fel. Lehet, ebben a suliban is megbolondultam volna valamitől.
Na átírom a motivációs levelemet.
Drukkolok, hogy jobb helyet találj! Amúgy meg ez a műfaj ilyen :) az ember bele éli magát a "lehetőségekbe" aztán nyakon csapja a valóság és néha nem is a valóság megemésztése a legnehezebb hanem a hozzá csatolt érzések és álmok!
VálaszTörlésMindennek oka van. Két évre elmentem dolgozni, mikor elfáradtam az itthoni műhelyben levéstől és egyedül dolgozástól. Kutya rá nem nézett az önéletrajzomra, aztán lett egy ismerős (nem a vezetésben, sima dolgozó), behívtak, mondták szuper, fel is vesznek, de x embert be kell hívniuk interjúztatni, csak úgy lehet betölteni az állást. Vártam türelmesen, úgy is lett, fel is vettek, később egy ismerőssel találkoztam, ő utánam volt második körös interjún és mesélte, hogy sajnos nem őt választották, pedig úgy érezte minden szuper. Kussoltam arról, hogy nekem már ott megmondták, hogy fel fognak venni. Nagyon rossz lehet most, de sokkal sokkal jobb jön majd! Ölellek!
VálaszTörlésMinden tiszteletem az általános iskolai tanároké, mert szerintem sokkal stresszesebb meló, mint nyegle kamaszokat terelgetni. Biztos, hogy találsz jobbat!
VálaszTörlés