Ma délelőtt voltak óráim, ebéd után mentem Daniért. Nem voltam ma olyan jól, pms-em is van, meg valahogy nagyon fáztam egész nap. Ma volt Márton napi lámpás felvonulás az ovi szervezésében, Dani nagyon szeretett volna menni, egész délután azt kérdezgette, mennyi idő van még az indulásig. A világ összes ruháját felvettük, ilyen síszerkó-eszkimó kombináció volt kb mindkettőnkön. Ennek köszönhetően fél óra múlva rólam egész konkrétan ömlött a víz, és közben az eső is esett, szóval nem éreztem magam valami komfortosan. Szerencsére Danit az időjárásnak megfelelőbben sikerült felöltöztetni. Az eső miatt a sétát rövidre fogták, aztán a templom téren volt tea meg zsíroskenyér a gyerekeknek (dolgok, amik nem érdeklik Danit). Nagyon örült a régi társaságnak, én is jót beszélgettem a régi anyukákkal. Meglepő volt nekem, hogy a mostani osztálytársai, akik közül sokan szintén ott voltak, már érdekesebbek számára. Kivéve persze Lulu, mert Lulu örök és megismételhetetlen, most is velük sétálva fejeztük be az estét.
Itthon lezuhanyoztunk, vacsiztunk, és kicsi Tintin után Dani 8-kor már aludt is. Én tök jókedvűen, mert ugye Barni hajnalban hazajön és vége az őrületnek, holnap jön a takarítónő és szép tiszta lesz a lakás, azt tervezzük, hogy míg itt van, elmegyünk valamelyik fürdőbe - na szóval jókedvűen elindultam lefelé, hogy összepakoljak a takarítás előtt, és basszus megcsúszott a papucsom és leestem a lépcsőn. A bal felkarom zúztam le, meg a bal lábfejem-nagylábujjam talán visszahajlott, vagy csak megütöttem, nem emlékszem, de kb 10 percig csak ültem a földön és nem bírtam felállni, vagy megnézni, hogy mim fáj. Végül elsántikáltam vízért, meg ellenőrizni a bejárati ajtót, hogy bezártam-e, majd felsántikáltam a hálónkba. Befeküdtem az ágyba, és ahogy ellazítottam a lábam, olyan elviselhetetlen fájdalmat kezdtem érezni, hogy hangosan jajongtam, és mellé elkezdtem iszonyúan fázni és úgy vacogni, hogy kocogott a fogam (22fok van nálunk). Ez kb negyed órán keresztül tartott, majd szépen lassan megnyugodtam és elmúlt a remegés és a fájdalom is, sőt, mozgatni is tudom és úgy is ok. A karom duzzadt és fáj, de azt érzem, hogy csak felszíni sérülés.
Mennyire tipikus, hogy mikor vége egy nehéz időszaknak és holnaptól sokkal könnyebb lenne minden, leesem a lépcsőn?
Ó, de sajnálom, nem kellene holnap egy röntgen?
VálaszTörlésAz megnyugtatna. Jobbulást neked!
Nagyon sajnalom, gyors jobbulast! Remelem, nem dagad es lilul be, nem lesz komolyabb baj. Ez ilyen tipikus Murphy, eletem egyik legkemenyebb vizsgaidoszakanak vege utani nap leestem a lepcson, megzuztam a farokcsontomat, oda volt az egesz nyar, 3 honapig nem tudtam ulni. Majd evekkel kesobb szinten egy stresszes periodus vegen ugyanott megcsusztam, leestem, tortem a bokamban kb. mindent, amit lehetett.
VálaszTörlés