6.

A mai nap is nagyon hosszú volt valahogy, én nem emlékszem, hogy így megviselt volna eddig a november. Pedig gyönyörű idő volt napközben, áthívtuk Dani kis barátját meg az anyukáját. Úgy volt, hogy sétálunk, de végül egy darabig nálunk voltunk, ők fent játszottak mi meg lent beszélgettünk, aztán meg a kertben távirányítós autóztak, itt volt a kutyájuk is. Nagyon szeretem ezt a lányt, annyira kedves és csupaszív. Ők kimondottan csak lakótársi viszonyban élnek a férjével, egy ideig nagyon sokat veszekedtek, aztán elengedték és már egyszerűen nem töltenek együtt időt, elválni nem akarnak a kisfiú meg a ház miatt. Van még egy ilyen pár körülöttünk, ott a srác állítólag elzárkózik a válás elől, azzal a jelszóval, hogy nekik együtt kell felnevelniük a gyerekeket, majd utána elválhatnak. Én ezt annyira nem értem és tökre sajnálom mindkettőjüket, egyszer élünk, és ahogy mindig mondom, szerintem inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. 

Este mondtam Barninak, hogy levezetésképpen igyunk egy tojáslikőrt, de nem bírtuk kinyitni. Végül Barni megküzdött vele, de vissza már nem lehet zárni, így sajnos gyorsan meg kell majd innunk. 

A héten 3x voltam edzőteremben, az első nagyon szar volt, a másik kettő viszont ilyen miért nem járok minden nap, hát ez kurvajó hangulatú. 

Nem úgy tűnik, hogy életem bejegyzéseit fogom írni a blogvember kapcsán, legyünk őszinték. Tudnék miről írni, de nem találok rá időt. 

Ezt a konkrét táblácskát gyerekkoromban is mindig láttam, ahogy slattyogtunk le a Duna-partra, annyira durva, hogy még mindig ott van azon a kapun.