9.

Na ma van az a nap, amikor se kedvem, se témám nincsen blogolni, meg a hangulatom sem az igazi. 

• Eldöntöttem, hogy nem megyünk Bécsbe most Jungle-re. Tényleg remélem, hogy jönnek majd valamikor Magyarországra. 
• Vettem speciális mosószert Dani kabátjához (köszi, m. gray az ötletet), amit tavaly tönkretettem, és három teniszlabda társaságában újra mostam. Már most is sokkal jobbnak tűnik, de szerintem reggelre fog teljesen megszáradni, kíváncsi vagyok. Tudom, hogy már tavaly is javasolta valaki itt a teniszlabdákat (köszi!), de nálam ilyen lassan őrölnek a kerekek. Amúgy vettünk neki egy ugyanolyan kabátot végül eggyel nagyobb méretben, és minden szülő megdicséri, merthogy térdig ér és egyszerűen látszik rajta, hogy szuperjó meleg. 
• Nagyon nyomaszt, hogy hétvégén együtt voltunk Dani egyik kis haverjával és eldöntöttem, illetve Barnival eldöntöttük, hogy nem szeretnénk, ha Dani tovább barátkozna ezzel a kisfiúval. Ő ADHD-s, és valami miatt a veszélyes ingerek éltetik, értsd: dobjuk le egy kővel a darázsfészket/irányítsuk be a bokorba és neki a falnak az elektromos kisautót, amiben egy gyerek (Dani) ül/dobáljuk a játékokat a játszótéren/szurkáljuk a kutyát egy bottal/dobjuk fel más gyerekek játékát olyan helyre, ahol senki nem éri el/fogjuk meg a villanypásztort és bíztassunk erre más gyerekeket is (Danit)/hívjuk ide a hatalmas, mérges kutyát, akitől anyukám és a saját kutyánk is retteg. Még kb 10 ilyet fel tudok sorolni, és ezeknek mind tanúja is voltam (pedig én olyan sok időt nem töltök vele, szóval gondolhatjátok), sőt, az anyukája is ott volt. Az utolsó csepp az volt, hogy cipelt egy hatalmas (kb 2 méteres) karót, és az anyukája rászólt, hogy hagyja ott, mert valakit megszúr vele ahogy hadonászik, és idegességében felénk dobta kb mint egy gerelyt, és engem vállon talált, isteni szerencse, hogy nem mondjuk szemen. Nem direkt csinálta, de hát na. Nem azért mesélem, hogy diagnosztizáljuk őt, és tudom azt is, hogy ez a kisfiú tökre el van kényeztetve, és soha nincsen semminek következménye és nem fogják elég szigorúan. Tudom, hogy az anyukája küzd vele, és sajnálom is őket, saját elmondásuk szerint is tisztában vannak az egésszel, szakember mondta nekik, hogy ők a hibásak, mert az első pillanattól kezdve le kellett volna fektetni a határokat. De ez az egész nem az én dolgom, az én dolgom csak az, hogy biztonságban tudjam Danit, és ez azzal jár, hogy ők ne lehessenek kettesben, illetve leginkább sehogy ne legyenek együtt. A dilemmám csak az, hogy ezt elmondjam-e az anyukának, vagy csak szépen csendben maradozzunk el. Dani egyébként nagyon szeret együtt lenni ezzel a kissráccal, mert neki (jó értelemben) teljesen a komfortzónáján kívül van minden, amit csinálnak, és nagyon izgi az egész, bár szerencsére tud nemet mondani neki. Meg hát építenek faágakból bunkert, bújócskáznak, locsolnak stb, szóval nem kizárólag ez az őrület van, de ő is tisztán látja, hogy sokszor próbálja meg őt tilos dolgokra rávenni (és közben mondogatja, hogy nem lesz baj, Dani, nem lesz baj!). 
• Na majd holnap folytatom, szerintem nekem ma már itt nem terem babér.