Na, hát nézzük. Múltkor mondta nekem Violet, mikor elmeséltem neki, hogy egy hatalmas, sötét felhő ül a fejemen, hogy ha jön a tavasz és a jó idő, Milonka mindig feltámad, mint Jézus húsvétkor a harmadik napon - haha, nem mondom, hogy a régi vagyok, de valóban újra úgy érzem, hogy mindent össze vetve szép az élet. Az segített egyébként, hogy hátradőltem, nem nagyon olvasok most híreket, befejeztem az azon való aggódást, hogy mennyire produktív és tevékeny is lehetnék, és belelazultam a kisfiam tempójába. Szépen, lassan indulnak a reggelek, újra alszom vele délután mindig, mikor tehetem, ahelyett, hogy olyankor próbálnám őrülten behozni a házimunka-beli lemaradásaimat. Hagyom, hogy időnként Anya meghívjon minket ebédelni hozzájuk, vagy valami szuperegyszerűt csinálok 10 perc alatt, borsófőzeléket, parasztreggelit, ilyesmiket, vagy esetleg Barni fog minket, és elvisz valahova enni. Most, hogy Dani nagyobb, önállóbb, és a nap 70%-át a kertben tölti, sokkal könnyebb rendet és tisztaságot is tartanom, ami alapfeltétele a jó közérzetemnek. Igyekszem szinten tartani a lakást, és 1-1 helyiséget kisuvickolni időnként fél óra alatt, ahelyett, hogy fél napos nagytakarításokat tartanék. Iszonyúan fáradtnak érzem magam, sportolni heti 1-1 alkalomtól eltekintve nem nagyon jutok el, vagy nem bírom rávenni magam. Nekem mindig is nagyon jól ment az, hogy türelmes legyek másokkal, a munkámban és a magánéletemben egyaránt, most igyekszem magammal szemben is az lenni.
A Húsvét is nagyon laza volt, megfőztem egy sonkát és leköltöztünk 4 napra a Balatonra a nyaralóba. Csak kalácsért kellett eljárni reggelente, tökéletesen kielégített mindannyiunkat a torma-kalács-sonka szentháromság a sok-sok zöldséggel. Most először csináltam hozzá sárga túrót, ami nagyon nagyon bejött nekünk a menü mellé. Mindössze tejet kellett összeforralni cukorral és tojásokkal, leszűrni, hagyni kihűlni, és kész is, itt a recept. Barni öccse főzött egy nagy húslevest egyszer, meg volt, hogy grilleztünk, bár nekem az sem hiányzott volna igazából. Sőt, Húsvét óta nem nagyon kívánom a húst, feltöltöm a hűtőt roppanós zöldségekkel, csinálok/veszek mellé kencéket, és teljesen boldog vagyok ettől. Ezerszer jobb volt a hangulat, mint amikor két éve hónapokra össze voltunk kényszerítve a karantén alatt. Barni öccsének új barátnője van, mellette ő is sokkal kiegyensúlyozottabb, és mi is sokkal jobban megtaláljuk vele (meg amúgy mindkettőjükkel) a hangot.
És itt a tavasz, játszótérre járunk, tekeregni a biciklikkel, vagy csak itt a kertben, a lilaakác-lugas alatt ejtőzünk hosszú órákig a teraszon. Nagyon lenne kedvem mesélni itt is, de úgy nem megy, hogy havonta egyszer elmesélem, mi újság. Lássuk, találok-e rá időt a napjaimban.
