Baby, it's cold outside

Ott tartok mostanában, hogy figyelgetem magamat, hogy hogy élem meg ezt az egészet most, hogy a nagy őrület a fejemben és a szívemben lecsendesedett. Néha arra gondolok, hogy magányosnak kellene lennem, hiszen rengeteget vagyok egyedül, de nem, nem vagyok. Sokszor kifejezetten jólesik esténként egyedül tenni-venni vagy lazulni itthon. Mondjuk amikor este rájövök, hogy már késő van, és eljutok odáig, hogy kutya, macska kidobásra kerülnek (illetve kinyitom az ajtót, ők pedig félálomban kivonulnak maguktól), majd bemászom a hideg ágyba egyedül, az néha nagyon szomorú. A fizikai része miatt is, meg hogy nincs kivel ökörködni még egy kicsit.

Szeretethiányom is kellene hogy legyen, és talán van is, de ennek is főleg a fizikai része erős. Vannak körülöttem emberek (család), akik szeretnek, és nyíltan ki is mutatják, de mi nem vagyunk egy ölelkezős-puszilkodós-simogatós társaság. Viszont van pihe-puha plüsskutyám, aki bármikor lelkesen bújik, a macskáról meg már nem is beszélve, aki szerintem a napi kajaadagjáról is lemondana azért, hogy valaki kicsit megdajkálja. Ez lehet hogy kicsit szánalmasan, macskás (és pulis) nősen hangzik, de ez van. 

Gondolkodtam azon is, hogy rettegnem kellene a karácsonytól, mert ugye a szeretet ünnepe, miegymás, és igen, kicsit félek is tőle. De az az igazság, hogy mi a karácsonyt (főleg) itt szoktuk tölteni, szóval ez a része nem lesz más. Az már jobban bánt, hogy nem nagyon lesz mire, kire készülnöm. Most úgy gondolom (aztán majd meglátom) hogy nem akarok fát, és nem akarom hogy itt legyünk nálam, hogy tulajdonképp mások boldogságát ünnepeljük itt nálam, csak mert nálam nagy a hely - igen, tudom hogyan hangzik, de most még had legyek önző. És mivel mi a családban már nem ajándékozunk (csak a kicsiknek), ajándékokkal sem kell készülnöm, és én sem fogok kapni. Tudom, ez más dolgokkal összehasonlítva nem fontos, de azért ez is része az ünnepeknek. 

A karácsonyi vásárokat persze így is biztosan nagyon fogom szeretni (majd gyertek velem forraltbort inni), de a lényeg idén nekem nem lesz meg: hogy szívből tudjak örülni az ünnepi időszaknak. Lehet hogy a maradék pénzemből vennem kellene egy jegyet Balira úgy november végén, és csak január végén hazajönni. Leegyszerűsítené (bennem) a dolgokat. 

Valentina Cobetto