Igazából nem tudom megmondani, hogy mivel telik az időm, mert olyan nagy dolgok nem történnek, de napok óta most van először, hogy a kanapén ülök betakarva, és épp nem készülök/rohanok valahova. Kezdek olyan lenni, mint anyukám, aki, ha végre leülhetne pihizni, akkor is talál magának valami tennivalót, csak én ahelyett hogy spontán befőznék 10 kg epret vagy megmetszeném az orgonafát, inkább elmegyek futni, elviszem a kutyát sétálni, fényképeket szerkesztek, főzök, bevásárolok, kitakarítok, kitakarítom a hűtőt (mai terv), nemtudommitcsinálok. Esténként mondjuk minden nap van valami (ezért is maradok le mindig a kanapétime-ról), a szociális életem az egekben. Az egyik barátnőm szakított a pasijával*, és őt kell istápolni állandóan, tegnap meg a kisgyerekes barátnőimmel ültünk be a Castroba, ettük-ittuk végig az étlapot, és beszélgettünk jó sokat. Tegnap lezajlott a ballagás, amit az iskola hivatalos fotósaként végigfényképeztem, kérek szépen fizuemelést.
Szóval jó most itthon, mondjuk némileg bezavar az idillbe, hogy a nappali ablakai az (amúgy cuki és csendes) utcára néznek, de a szembeszomszéd néhány napja viakolorozza a kocsifeljáróját, és flexszel vágja méretre a köveket. Kedvenc hangom evör, Trónok harca nézés kilőve, országomat egy füldugóért.
Tulajdonképpen csak annyit akartam mondani, hogy ma semmit sem fogok csinálni, és ez nagyon jó nekem.
*25 éves párocska, októberben, 3 év cukkermukker együttjárás után, pasi: másra vágyom, unom ezt a langyi fost, nem vagyok szerelmes, szakítsunk. Csajszi: halál, mínusz 10 kg, depresszió. Januárban, pasi (pont mikor a csaj már jobban volt, kezdett randizni is): megbántam, mégiscsak te vagy a nagy Ő, téged akarlak, bármit megtennék érted, nincs értelme az életemnek nélküled, gyere hozzám feleségül holnap, de inkább tegnap, veled akarom leélni az életem. Februárban, csajszi kurvasok dilemmázás után: na jó, kezdjük újra. Happy times 3 hónapig, majd április végén pasi: másra vágyom, unom ezt a langyi fost, nem vagyok szerelmes. Csaj: szakítsunk. Megint halál, további mínusz 10 kg, depresszió.
Sok értelme volt.
A "nemtudommitcsinálok" nagyon ismerős. :)
VálaszTörlésCsatlakoznék a "most szakítottunk és meg van oldva a fogyókúra" csoporthoz. :( A pasik gyökerek. :(
VálaszTörlés:(( TOFI, te blogolsz? Ha igen, írsz linket?
TörlésIndítok egyet hamarosan, már folynak az előkészületek. Megírom majd neked a címét.
VálaszTörlésNekem is :)
TörlésAlap. :)
Törléshüdefasza
VálaszTörlés-15 kg, válókereset szerdàn beadva. Esetleg kéne vmi csoport... Terápiás jelleggel. :(
VálaszTörlésNeee, basszus. :( Sajnálom. A terápiás csoportban benne vagyok, nálam tarthatjuk a találkozókat.
TörlésJa, és írj blogot, akár zártat, nekem annak idején többet segített, mint a legjobb pszichológus. Neked adom a csodálatos, empatikus és okos olvasóimat-tanácsadóimat, mindig lehet rájuk számítani. <3
TörlésKöszi. Írok, de most épp nem bírok írni sem. Ugyan én "csak" 32 vagyok (jézusom), de ez az egész egyelőre olyan, hogy valami párhuzamos univerzumba kerültem, és el sem hiszem.
TörlésHat ez most ledobbentett, nagyon sajnalom :( Kitartas!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMár az nagyon sokat segít, ha látod, hogy mások is hasonlóan állnak, és feltétlenül benned van a hiba. (Mondanám, bocsi a tegnapi alpári megjegyzésért, de valahogy kicsúszott belőlem. Hasonlón megyek éppen keresztül én is. Mondanám, milyen jó is, hogy nem vagyunk egyedül, de ijesztő, hogy 40+ korban is ugyanez megy, és akkor ráadásul kiderül, hogy nem bírja mindenki a.. ööö... a sildenafilt.)
VálaszTörlésazaz NEM feltétlenül
VálaszTörlésIgen, tudom, most már én is tudatában vagyok, hogy bármennyire hiszek a szerelemben, meg a házasságban, semmi nem garantálja, hogy a következő kapcsolatom/házasságom nem fog így végződni, akárhány éves vagyok is. Szomorú dolog ez, én ezzel a válással, úgy érzem, elveztettem az ártatlanságomat, a naivitásomat, vagy nem is tudom, mimet. Azok után, amin átmentem, meg amilyen sztorikat hallok, én már nem csodálkozom semmin. Nem vagyok keserű, és nem mondom, hogy rohadék pasik, mert egyáltalán nem gondolom így, csak... Ez van.
Törlés