Oh la la, c'est la vie

Visszanéztem a bejegyzéseimet kicsit, és az utóbbi időben a legtöbb arról szól, hogy tegnap, meg ma mit csináltam, jobbára felkeltem, dolgoztam, kutyáztam, sétáltam, pihiztem, kedves naplóm. Ez van, nem történik semmi különös, szépen csendben folydogálnak a napok, se pasi ügyek, se nagyutazás, se világkörüli turné. Kicsit szomorkodom persze, minden nap eszembe jut a csalódottságom, meg hogy milyen igazságtalan az élet, mennyire máshogy kellett volna hogy alakuljon (vagy nem), és persze rágódom a jövőm miatt, de nagyrészt, azt hiszem, mondhatom, hogy jól vagyok kivéve, hogy szar a hajam, és meg tudnám ölni a fodrászomat. 

Nekem sokat segít, hogy igyekszem észrevenni a kicsi, nekem örömet okozó dolgokat, és sosem titkoltam, hogy dolgozom is rajta, hogy sok ilyen történet legyen körülöttem, vagy történjen velem. Mivel szeretem is lefotózni ezeket a pillanatokat, úgy döntöttem, hetente egyszer meg is mutatom nektek őket. Ne számítsatok nagy dolgokra, jobbára reggelikre, kutyaorrokra, macskabajuszokra, színes csecsebecsékre meg dunaparti naplementékre, mert ezek alkotják a kis világomat jelenleg. És még akkor is büszkén vállalom őket, ha esetleg van, aki arra következtet belőlük, mint ahogy megesett már, hogy felszínes vagyok. Csak nyugodtan.