Tegnap este úgy feküdtem le aludni, hogy milyen ügyesen megtettem mindent magamért, semmi stressz, ennél kipihentebb, lelazultabb nem is lehetnék, jól kialszom magam, aztán reggel kelek időben, elszaladok croissant-ért, és reggelivel várom a szüleimet anyák napja alkalmából. Én nem tudom, hogy az agyunk ilyenkor talán úgy lehet vele, hogy aaa, milyen smooth az élet, biztos unatkozik a leányzó, hát mozizzunk egy kicsit - mert olyan kőkemény, élethű rémálmom volt, expasis, exférjes (valahogy vegyült a kettő), szakítós, megalázós, ordítva sírós, a barátnőmnek kétségbeesve telefonálós, rettegve, szívdobogva ébredős, hogy még most is összeszorul a gyomrom, ha visszagondolok. Ilyenkor eszembe jut, hogy valószínűleg mélyen bennem el vannak nyomva ezek az emlékek, és bár nem beszélek már róluk (Isten ments), azért emésztem magam. És bár nekem segít, ha itt leírom ezt, de talán el kellene mennem pszichiáterhez, hogy nehogy később, már egy új kapcsolatban szívjak. Bár az az igazság, hogy semmi kedvem nincsen boncolgatni ezt az egészet, hiszen tudom mi, miért történt (?), velem nincsen baj, csak túl kell, hogy legyek rajta. De ezek az álmok mindig teljesen váratlanul jönnek, és agyonütnek. Bármit megtennék, hogy ne jöjjenek többet.
 |
| aaron yeboah jr. |
Még most is? Nemtom mióta nem alszom, tökmindegy h ittam, tökmindegy h altató, tökmindegy h meditáció, h sport... Azért reménykedem h egyszer elmúlik...
VálaszTörlésNagyon ritkán, de elő-előfordul. Az elején én sem tudtam aludni egyáltalán, Bármennyire fáradt voltam, bármilyen későn feküdtem le, hajnal 1-kor kipattant a szemem. Én kaptam nyugtatót, és én toltam ezerrel, megváltás volt, az első 1-2 hétben nappal is szedtem, de azért az nem esett jól, mondjuk hálistennek én az első 1 hónapban nem dolgoztam. Aztán már csak alváshoz kellett, segített, de anélkül hónapokig nem mertem lefeküdni aludni. Elmúlik, de az első 3-4 hónap az pokol. Kitartás, ha bármiben tudok segíteni, vagy akarsz beszélgetni, szólj.
TörlésSzerintem nem baj, ha jönnek néha ilyen álmok, még ha akkor rossz is az érzés, mert ez mind azt mutatja, hogy az agyunk feldolgozza a történteket. Az a rossz, ha még álomban sem törhetnének felszínre a rossz dolgok, mert akkor a mélyben igazán ártani tudnának. Persze ez részben csak az én saját leegyszerűített kis házilagos magyarázatom.
VálaszTörlés