Ezeket ne már

A nap legnagyobb WTF-ja (eddig legalábbis, még dél sincs), hogy nagyon úgy tűnik, hogy az egyik kollégám szerelmes belém. 55+, hasonló korú feleség, a lánya úgy 5 évvel fiatalabb nálam, a tanítványom volt. Ő meg itt nyomul, üzenetek, felvett sype-on (??? persze nem jelöltem vissza), évekre visszamenőleg lájkolgatja meg kommentálja a FB posztjaimat és a képeimet, reposztolja őket (?!), tegnap hozott nekem cukkinit (mondjuk annak örülök, de így becsöngetett, hogy tessék, szintén ne már), sms-t ír, hogy mennyire tetszik neki ez meg az a fotóm, de naponta többször, felhív mondvacsinált indokokkal, idéz a dalszövegekből, meg a FB posztjaimból (anyuuuu). És ma összefutottunk egy szupermarketben, és hát azok a szomorú kiskutya szemek, amiket rám mereszt, hát azt ne. Olyan ruha van rajtam, hogy kint van a vállam meg a hátam teljesen. Hogy hogy vagyok, mondom vigyorogva, hogy minden oké, ő meg így szomorúan, hogy biztos? És megsimogatja a csupasz hátam, de úgy, hogy ugrottam egy nagyot, hát bazdmeg, ilyesmit maximum vizslás fiúknak engedek (ezt nem mondtam, de lehet, hogy kellett volna). Otthagyom, hogy na jó vásárlást, arrafelé találod a mazsolát, majd 5 perc múlva utánam jön, hogy meghívhat-e egy teaára vagy fagyira, ó, mondom, nagyon sietek, várnak. Erre közli, hogy elnézést a zavarásért, és ilyen nagyon kínosan eloldalog. Ő az egyik legjobb arc kollégám a suliban, úgyhogy kurvára kérem vissza a normális, semleges, kollegiális viszonyt. 

A másik, kicsit kisebb, bár az életemre hosszú távon nagyobb hatással lévő WTF, hogy a SPAR-ban 2300 ft a Nyakas Irsai Olivér, még jó, hogy lehet kapni.