2014. július 26., szombat

Tudom, hogy szeretsz titokban

Tegnap délután a budapesti éjszaka, meg a hazametrózás-vonatozás után úgy éreztem, hogy vízpart kell, meg csend, fogtam a könyvem meg egy üveg vizet, és levonultam a partra. Sajnos nagyon kint van a víz, kicsi a sóderos rész, és így összébb szorulnak az emberek, de azért találtam egy nagyon szép kis fás oázist, ahol más nem feküdt, lecuccoltam, lesújtó pillantásokat vetettem a mellettem strandoló család torkaszakadtából üvöltő kisgyerekére (nem vette a lapot) és dán novellákat olvastam vagy 2 órán keresztül, néha fürödtem. És aztán hazamentek a strandolók, de aztán keresett, majd jött a vizslás fiú, a szép bicajával és kutya nélkül, megnéztük a naplementét, és addig ültünk ott, míg teljesen ránk sötétedett, és már fáztam. És aztán tekertünk egy kicsit, majd éjfélig még megittunk egy üveg bort, meg zenéket hallgattunk (nem Ákost).

Aztán miután hazament, nekem még jelenésem volt egy barátnőm szülinapján, ami nem annyira érdekelt (engem teljesen hidegen hagynak a szülinapok, hogy a névnapokról már ne is beszéljünk), de tudtam, hogy holnap elutazik, és szerettem volna azért adni neki egy puszit, és vinni neki egy könyvet, ezt konkrétan, amit egy barátom apukája írt, és szeretném, ha elolvasná, illetve szeretném, ha mindenki elolvasná. És aztán persze ittunk még egy fröccsöt, és aztán mindenki hazament, én meg ott találtam magam 6 random, félig ismeretlen fiatalemberrel, osztottuk az észt, és akkor hirtelen fél 3 lett, én meg elköszöntem, elbicajoztam még a hajnalig nyitvatartó, meglepően jó büfébe, ahol mindenkivel össze lehet futni, rendeltem egy halálosan fokhagymás öntetes gyrost, ami annyira finom volt, hogy majdnem meghaltam, aztán hazajöttem, 10 percen keresztül mostam a fogam, biztos ami biztos alapon megittam egy liter vizet, és lefeküdtem aludni.

Kicsit ilyen francia filmhősnőnek érzem magam megint, akivel ezer dolog történik egy nap, egy gyönyörű fiúval nézi meg a naplementét, éjfélkor még találkozója van, a barátaival és idegenekkel is megváltja a világot, és hajnalban úgy ül be valahova enni egyedül, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csak most már nem vagyok olyan szomorú, mint mikor legutoljára éreztem ezt, és most már van egy vizslás fiú az életemben, akkor meg még nem volt. Annyira jó ez a nyár. És nem baj, hogy nem felhőtlen, és néha sírdogálnom is kell, én azt hiszem, így szeretem az életem. 
Pont így:



Out of bed at eight A.M. 
Out my head by half past ten
Out with mates and dates and friends
That's what I do at weekends 

I can't talk and I can't walk
But I know where I'm going to go
I'm gonna watch my money go
At the Locarno

When my feet go through the door 
I know what my right arm is for 
Buy a drink and pull the chair 
Up to the edge of the dance floor 

Bouncers bouncing through the night 
Trying to stop or start a fight 
I sit and watch the flashing lights 
Moving legs in footless tights 

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

I love to venture into town 
I love to get a few drinks down 
The floor gets packed and the bar gets full 
I don't like life when things get dull 

The hen party have saved the night 
And freed themselves from drunken stags 
Having fun and dancing
In a circle round their leather bags 

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

But two o'clock has come again 
It's time to leave this paradise 
But the chip shop isn't closed 
'Cause their pies are really nice 

I'll eat in the taxi queue
Standing in someone else's spew
Wish I had lipstick on my shirt
Instead of piss stains on my shoes

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

7 megjegyzés:

  1. ja, vagy a dán novellákat kérdezed? most már oda is raktam linket

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nemnem, a Jenőére gondoltam, csak mobilon olvastalak először és nem látszott a link. Köszi!

      Törlés
  2. Ne nézz ránk lesújtóan, irtó sokszor egyszerűen már nincs erőnk megregulázni őket. Bele lehet fáradni. Örülünk, hogy külterületen kiadhatják magukból a végtelenített energiát és hangot és nem a 2 négyzetméteres lakásban teszik (a szomszédoktól is rettegni kell...). Állati érdekes, hogy bezzeg az oviban példás a viselkedésünk, csak a szülőkkel nem. Fittyet hánynak az egymilliárd sss-re, szépen kérésre, üvöltve kérésre.
    Én a család nevében bocsánatot kérek tőled! Kitárom karjaim és bánatos kutyaszemeket meresztek rád. Tehetetlenek vagyunk. (Tudom, tudom, minekilyennekgyerek :D, de ki a franc tudta, hogy ez lesz? Én nem.)

    A könyvajánlókat köszi! Mindig jól jön!!!

    Az életutad pedig egy szivárvány, nagyon tetszik (persze az nem, amikor beborul az égbolt, de aztán kiderül és megint tetszik).

    VálaszTörlés
  3. Ne viccelj! Tudod, hogy velem is sokszor van két süvöltő gyerek! :) le sem írtam volna, ha nincs bennem egy önirónia. Nem volt a kisgyerekkel semmi gond, normál nagyon hangos kisgyerek volt. Na, hát tudod!:)

    VálaszTörlés
  4. Ja, így már értem! :)

    Csak azonnal magamra ismertem és én még mindig szégyellem magam, amikor nem tudnak viselkedni. Ahogy a felnőttek elvárják.

    VálaszTörlés