Pics, or it didn't happen

A héten minden este voltam valamerre, Budapest, vagy bringa, vagy kimozdulás, plusz még mindig nagyon rosszul alszom (de mivel mindenki ugyanezt meséli, így nem rágódom ezen), így gondoltam, hétvégére kicsit belassítok és kipihenem magam. De aztán péntek este is úgy alakult, hogy akadt program egy barátnőmmel, aki nemsokára elutazik, és fél évig nem látom, és vétek lett volna itthon ülni egyedül. Vacsiztunk, ittunk valamit, és aztán jó fej arcokkal futottunk össze, szóval megint éjfél után keveredtem haza, és reggel megint 6-kor ébren voltam. Mondjuk ennek ellenére egészen energikus vagyok, biztosan a sport, meg az okos kajálás teszi, vagy csak a nyár, nem tudom, de jó érzés, hogy ennyi minden történik. 

Reggel megjártam a várost és a piacot kétszer, mert bringával nem olyan egyszerű nehéz dolgokat cipelni, vettem gyümölcsöt, zöldséget, húst és virágot, aztán a 40 fokban meghívtam magam egy limonádéra meg 3 macaronra, és ez volt az ebéd, közben meg nézegettem a szép főteret meg az embereket, olyan jókedvűnek tűnt mindenki, jó volt látni, hát nem egy nyolcker, az szent. Itthon mostam (nagyon küzdök az elszürkült fehér törölközőkkel, írjátok meg, ha van tuti praktikátok), majd sütöttem quiche-t, amit annyira szeretek készíteni, hogy még azt sem bánom, ha 35 fokban be kell gyújtanom a sütőt. 

Aztán annyira meleg volt, hogy gondoltam, levonulok a kutyával a partra, és fürdünk. Ott viszont meglepve láttam, hogy annyira kint van a víz, hogy a sóderos part teljesen eltűnt, így csak a blöki tudott úszni, én nem. Közben telefonált a bátyám, hogy menjek fürdeni hozzájuk, úgyhogy átballagtam, a kertben beleültem a dézsába a gyerekekkel, és addig ücsörögtünk benne, míg ráncosra ázott az összes ujjam, pont mint gyerekkoromban a strandon. Közben azt játszottuk, hogy én vagyok a királynő, ők pedig a kis alattvalóim, és minden kívánságomat teljesítik, és mindez nem az én ötletem volt. Eszembe jutott, hogy azért sincsen szeretethiányom, mert a két kicsi olyan leplezetlenül imád, annyi ölelést, puszit és bújást kapok, annyi figyelmet, dicséretet és bókot (Ilonka, neked mindened olyan szép), hogy teljesen feltölt már egy kicsi idő is velük.

Aztán kaptunk vacsit, sült zöldségeket és husit, meg végignéztük a fedett teraszról az őrületes vihart, az özönvizet meg a jégesőt, és jó volt ott ülni biztonságban a családdal. 

Most minden oké.