Starry eyed surprise

Tegnap este találkoztam egyébként a fotóssal (aki csak hobbifotós, egyébként a kreatív szakmában dolgozik), szerettem volna, ha kiderül, mi van, hát kiderült. Ő is, és a kutyája is nagyon helyesek, de egyébként nem voltam túl lelkes, aminek nagyrészt a folyamatos kérdésáradat volt az oka. Én önként szívesen megosztok magamról egy csomó mindent, de azt nagyon rosszul tűröm, ha faggatnak, ez talán már itt is kiderült, na és hát tegnap egy ponton kiakadtam, hogy hagyjon már, nincs más témája rajtam kívül? Arról meg már nem is beszélve, hogy ha valami nem tetszik, az tisztán kiül az arcomra, szegény srác. Szerintem többet nem fog nyomulni, ami amúgy nem annyira nagy baj, mert ő egy kicsit duracell nyuszi-szerű, lelőhetetlen, egész nap pittyeg a messenger a mobilomon. Egyébként ezzel kapcsolatban meg kell tanulnom értékelni a vizslás fiú és köztem lévő harmóniát: még soha, egyetlen rossz mondata, tapintatlan kérdése nem volt, és neki annyira szívesen mesélek bármiről. 

Vasárnap meséltem neki a kollégámat, a tanár urat, aki nyomult, és talán emlékeztek, becsöngetett, hogy hozott nekem cukkinit, na és ma reggel erre ő is becsöngetett, persze óriási vigyorral az arcán, hogy hozott nekem cukkinit. Ha legközelebb találkozom vele, a vállaimat és a hátamat szabadon hagyó ruhám veszem fel.

A Szigetre pedig úgy tűnik, nem megyek ki, egyszerűen luxusnak találok kifizetni kb 30 ezer forintot egy estéért (utazással, evéssel-ivással együtt kb annyira jönne ki). Kicsit szomorkodom azért emiatt, illetve a Clean Bandit miatt. Légyszi, szóljatok, ha tudtok ingyen jegyet (tudom, hihi), próbáltam nyerni a Dreherrel (a bátyám dolgozott az ügyön), de eddig semmi.