Újra munka

Tegnap megvolt az évnyitó, ma pedig már volt rendesen tanítás. Nagyon sokat fogok dolgozni és szívni ebben az évben, de nem érdekel, mert annyira cukik a diákok, szeretem a munkám. Még szépen fel vagyok töltődve mindenféle jóval, meg ugye szerelmes is vagyok, szóval az én hátamon jelenleg fát lehet vágni, mondjuk alapból is igaz ez rám. A gyerekek is kipihentek, jókedvűek, férjhez mentek, mutatják az esküvői fotókat, terhesek, meg hasonló sztorik, csak kapkodom a fejem. Ma az egyik osztályban kiokítottam a fiúkat, hogy ne tartsák a telefonjukat elöl, a farmerjuk zsebében, mert 15 év múlva járhatnak meddőségi szakrendelésre, meglehetősen sokrétű ez a tanári szakma. 

A frufrum olyan hosszú, hogy nem látok tőle, ezért oldalra fésülöm, amit mindig igazgatni kell, megőrülök tőle. Viszont ma délutánra kaptam időpontot egy barátnőm fodrászától, aminek nagyon örülök. Valamint a kapcsolatunk kezdete óta (augusztus 20) ma fogunk másodszor külön aludni a fotóssal, nem mondom, hogy nem volt fura úgy hazajönni munka után, hogy nem vár itthon, vagy hogy nem kell hozzá rohannom Budapestre. Egyébként nagyon megszerettem nála lenni (nagyon szép helyen lakik), ott ébredni, reggelizni együtt, zenét hallgatni, szeretem, hogy elkísérnek a blökivel a Moszkva térig, aztán pedig indulnak tovább sétálni a parkba, sőt, a (meglepően gyors) villamosozás meg a vonatozás is bejön, sőt, azt sem bánom, hogy emiatt korábban kell kelnem.