Hétfő

Azzal együtt volt nagyon jó a hétvége, hogy körülbelül végig a portfóliómat írtam, de legalább jól haladtam vele, a héten be akarom fejezni. Talán van még köztetek, aki emlékszik, mikor a CELTA diplomámra készültem, és, mivel nagyon intenzív tanfolyam volt, plusz az egyik tanárunk elég komolyan betartott, napi szinten stresszeltem szét magam, éjjelente nem aludtam, borzalmas volt. Most is vannak ilyen rohamaim, de lazább azért. A kivonata már megvan az egésznek, pontosan tudom, hova mi kell, megterveztem, ami a legnehezebb része, csak csinálni kell, úgyhogy a héten nem lesz se Budapest, se semmi.

Ja, amúgy nem is igaz, mert egy csomó mindent csináltam, pénteken volt szalagavató, 3 óra, és minden perce lekötött, meghatódtam, sírtam, nevettem, nagyon büszke voltam a diákjaimra, zseniális volt, de tényleg. Én nem mondom, hogy könnyű középiskolai tanárnak lenni, főleg nem nálunk, de szerintem ritka az olyan munka, ami ilyen érzelmi töltet-élményt ad. A gyerekek pedig este mentek mulatni a helyi diszkóba, ahova engem is hívtak, sőt, vettek nekem VIP jegyet, és egy darabig volt róla szó, hogy elmegyünk viccből, koccintunk velük, és hazajövünk, de aztán otthon vacsiztunk, filmet néztünk, majd én jól bealudtam, és akkor már úgy voltunk vele, hogy menjen diszkóba, akinek 6 anyja van. De éjfélkor meg bűntudatom lett, hogy basszus, ennyit se tudok értük megtenni, úgyhogy összeszedtem magam, bringára ültem, és fél1-kor beléptem a diszkó ajtaján, ahol olyan tömeg volt, hogy legszívesebben hátraarcot vágtam volna azonnal. De bementem, és egyáltalán nem bántam meg, nagyon örült nekem mindenki, terelgettek, koccintottunk, kicsit táncoltunk, egész jó zenék voltak, beszélgettünk, kaptam puszit meg ölelést, majd másfél óra múlva leléptem - mondjuk kilépni a csendbe, majd hazatekerni, lezuhanyozni, és bebújni a pasim mellé a puha, meleg ágyba, na az volt a legjobb része az egésznek. Mondjuk kicsit izgultam, hogy most majd úgy gondolják, mekkora haverok lettünk, de már volt órám ma reggel az egyik osztállyal, aki ott volt, és ma úgy dolgoztak, mint a kisangyalok.

Szombaton tök spontán megjelentek nálunk a pasim szülei, amire úgy éreztem, nem vagyok még felkészülve, és őszintén nem volt kedvem a történethez, szerintem ezzel még bőven lehetett volna várni, de arra kirándultak, látni akarták a kicsi fiukat, és akkor már nem mondhattuk, hogy ne jöjjenek be. Végül nem volt gáz, és most örülhetek, hogy túlestünk a dolgon, bemutattuk őket az én szüleimnek, látták, hogyan élünk, hogy a szüleim is szeretik őt, és így egy időre megnyugszik mindenki. 

Este meg elnéztünk egy kiállításmegnyitóra, ahol végzős grafikusok diplomamunkáit láttuk, és ahol a barátaim zenéltek. Ja, és képzeljétek, megtanultam görkorizni, megtanított a pasim (bár a fékezés még nem megy), és annyira bejön, hogy legszívesebben egyfolytában görkoriznék, de persze vasárnap végig esett az eső, de majd a héten pihenésképp tolom. Most viszont éhes vagyok, álmos és jaaaaaaj.