Can't wait

Megint egyedül leszek néhány napot, hogy tudjak a portfóliómra koncentrálni (úgy képzeljétek el, mintha szakdolgozatot írnék a pedagógia gyakorlati részéből, és november 30. a határidő). De fél6-ig tanítottam megint, és most le kellene ülnöm, hogy írjak 10 óravázlatot, de a világon bármihez jobban lenne kedvem, mint ehhez (nyilván), főleg így 7 tanóra megtartása, egy totál kiakadás, meg egy igazgatói figyelmeztető elintézése után. 

Az igazgatóit egy lány provokálta ki, aki óra közben az asztal alatt telefonált, és mikor mondtam, hogy kérem a telefont, még beleszólt, hogy most le kell tennem. Persze van előzménye, mert egész évben pofátlan, visszadumál, hangos, akadályozza az órát, plusz még arra sem hajlandó, hogy a könyvét kinyissa (soha), és már többször beszéltem vele négyszemközt, beszéltem az osztályfőnökével, ultimátumot adtam, szaktanári figyelmeztetést, de ma nagyon kiakadtam ezen, pedig a diákjaim és a kollégáim is tisztában vannak vele, hogy nehéz kihozni a sodromból. Egyébként az az érdekes, hogy én tisztán látom, hogy ez sem olyan nagy ügy, és tojok rá, mert értitek, nem lopott, vagy bántott valakit, de mégis, ha huszadszorra is ilyen, sőt, egyre inkább flegma és tiszteletlen, akkor tennem kell valamit, mert komolyan azt fogja gondolni, vagy már gondolja is, hogy bármit megtehet következmények nélkül. Kicsit furcsa azért, hogy nevelnem is kell, nem csak angolt tanítanom, mint a nyelvsuliban, de szeretem ezt a részét is. Sőt, talán jobban szeretem, mint a nyelvtanítást. 

Részvétem, és együttérzésem egyébként mindenkinek, aki szakdolit, vagy egyéb határidős dolgot ír, esetleg vizsgákra tanul. Bár közben rájöttem, hogy tök jó ez a november végi időpont leadási határidőnek, milyen borzalmas lenne, ha egész decemberben ezen kellene agyalnom meg stresszelnem. Így viszont decemberben már szabad leszek, mint a madár, mehetek Nouvelle Vague koncertre meg színházba, szépítgethetem a lakást, körülnézhetek a leárazásokon, vadászhatok ajándékokat, főzhetek-süthetek, andaloghatok a karácsonyi vásárokon a pasimmal, forraltborozhatok veletek, mert tartsunk majd persze bloggertalálkákat is. Közben persze már hallom, ahogy ropog a bundával bélelt csizmám alatt a hó (ami lesz, ugye?). Hmmm. 

De hogy mindezt megtehessem, be kell fejeznem az írnivalókat, úgyhogy most megyek is.