2015. május 23., szombat

Pics, ot it didn't happen

A mai nap időjárása tökéletesen illett a hangulatomhoz. Esett, én pedig szomorkodtam. Úgy érzem, hogy nem akarok felnőtt lenni, nem akarok egyedül lenni ennyi idősen, nem akarok szomorkodni. Így muszáj kényszeríteni magam, hogy tervezgessek, tudatosan keressem a jót magam körül, igyekezzek jól érezni magam. Anyuék ma extrán békén hagytak, gondolom sejtik, hogy mi újság, de anyu átjött, és hozott nekem két tábla KitKat csokit meg marcipánt, azzal a jelszóval, hogy vasárnap gyereknap lesz, és én is gyerek vagyok. Hát, nem tudom... Szeretnék gyerek lenni. 


  • Egész nap itthon ücsörögtem, pedig tudom, nem tesz jót, vásárolni sem mentem el, pedig most két napig nem lesz nyitva semmi. Nem nagyon van most étvágyam sem, de amikor korog a hasam, azért eszem. Főztem egy nagy adag tésztát, ennél bonyolultabb dologhoz nem volt kedvem nekiállni, és most arra járok rá, nagyon finom, főleg a rengeteg friss parmezán a tetején. 

  • Aztán késő délutánra elállt az eső, és elmentem kicsit tekerni az régi-új kék versenybiciklimmel, és az jó volt, szeretem a kicsi utcákat, a szép színes házakat. Az a nagy sárga épület a könyvtár. 

  • Visszakaptam egy csomó cuccom, amik már hiányoztak, például a gyöngyös gyűrűimet, amiket nagyon szeretek. 

  • Már hónapok óta akartam papucsot venni magamnak itthonra, de nála volt egy új, pöttyös, tőle kaptam, és... És a lelkem mélyén éreztem, hogy nem kell újat vennem itthonra, mert ez előbb-utóbb hazakerül majd. És itt van, most már van itthon papucsom. 

  • Az utolsó közös emlékünk, egy szép nagy bringatúra.

5 megjegyzés: