Tegnap a kiskutyával együtt kocsmáztam, mindig annyira jó, mikor elviszem. Bicajjal szoktam menni, szép lassan gurulok a járdán meg a bicajúton, ő pedig kocog mellettem, pórázra sem kell őt rakni. Egy teraszon ültünk le, ahol ismerős dj-k játszottak, és persze volt egy csomó ismerős, nagyon szeretem az ilyen estéket. Mindig szeretgeti a kutyát valaki, főleg most, hogy rövid, selymes és nagyon tiszta a göndör bundája, nehéz neki ellenállni, no meg persze a gombszemeinek is. Ha valaki ráun, akkor átvonul máshoz, és felkínálkozik, van, hogy tökidegeneknek. Már rájöttem, hogy így lehet pasizni is, bízom a választásában, meg aki a kutyámat szereti, rossz ember nem lehet. Arról már nem is beszélve, hogy én olyannal nem állok szóba, aki nem szereti az állatokat, és ezen a szűrőn át is esik az illető. Ittam két hosszúlépést, aztán még valaki meghívott egy nagyfröccsre, de ahhoz már nem volt kedvem, hazatekertem. Próbálok teljesen leszokni a szociális dohányzásról is, de azért tegnap is elszívtam két szálat, pedig nem is esett jól, nem értem, miért erőltetem, mindig megbánom, hogy rágyújtottam. Kéne vinnem mondjuk ropit, szerintem az kiváltaná. Ja, és összeismerkedtem egy lánnyal, akivel bár szimpik voltunk egymásnak, eddig csak pár mondatot váltottunk. De tegnap kiderült, hogy itt lakik nagyon közel hozzám, együtt jöttünk haza, dumáltunk és iszonyú jó fej. Beleférne néhány új barát az életembe, úgyhogy nagyon örülök.
Ma már az az igazi lassú nyári reggel volt, aludtam 9-ig, aztán reggeli meg kávé a teraszon, majd eltekertem bevásárolni, vettem egy csomó finom cuccot a piacon meg a lidliben, és feltöltöttem a hűtőt. Csináltam egy hatalmas adag salátát paradicsomból, uborkából, pritaminpaprikából és újhagymából, téptem rá egy csomó friss bazsalikomot, behűtöttem, sütöttem mellé szűzérméket, és most két napig nem lesz gondom a kajára. Desszertnek pedig dinnyét eszem dinnyével, ja meg görög joghurtból készült jégkrémet, annyira finom.
Délután lementem a partra és olvastam, miközben belelógott a lábam a vízbe. Úgy terveztem, hogy este is elmegyek egy koncertre, majdnem volt is hozzá kedvem, de aztán mégse.
Néha elbizonytalanodom, hogy normális-e, hogy ennyire jól elvagyok egyedül.
Az a normális, ami jó.
VálaszTörlés