Okay

Annyira jó érzéseim volta ezzel a fiúval kapcsolatban. Irtózatosan kedveseket írt, nagyon, nagyon tetszett, hogy milyen vicces, laza, fantáziadús, mennyire vonzóak a dolgai. Valahogy stimmelt az egész, éreztem, tudtam, hogy milyen lesz vele lenni.

Délután hazajöttem suli után, ebédeltem kacsamellet, amit még előző este sütöttem, mellé salátát ettem madársalátából, reszelt sárgarépából, reszelt céklából és narancsból. Elmentem futni, mert akkor még nem esett, egyre jobb az erőnlétem, kitartóbb vagyok, nagyon élvezem. Vittem a kutyát is, neki sem árt, mert a doktornéni azt mondta, pocakja van, és hát tényleg, mondjuk én imádom, szép, kerek, simogatni-való. Kocogott mögöttem végig, időnként lemarad szagolászni, majd hallom, ahogy spurizik utánam, hogy behozza a lemaradást, nagyon cuki. Mindketten boldogan értünk haza. 

Itthon aztán betoltam teljes hangerőn egy Jason Mraz válogatást Spotifyon, beálltam a forró zuhany alá, hajat szárítottam, válogattam a ruhákat, sminkeltem, közben énekeltem hangosan, táncolgattam. Már akkor szerelmesnek éreztem magam, mintha nem az első, hanem mondjuk az ötödik randevúnkra készültem volna. 

A vonatutat végigírogattuk, szórakoztatott, nevetgéltem rajta. Aztán megérkeztem, leültem vele szemben... És nem az a srác volt, akit elképzeltem, akire napok óta készültem, akibe kicsit már szerelmes is lettem. Végül is helyes, jó fej, okos, jót beszélgettünk... Illetve ő, én főleg hallgattam, mert nem nagyon jutottam szóhoz. Az a típus, aki feltesz egy kérdést, de aztán nem hallgat meg, hanem a szavadba vágva tolja a saját véleményét, és nem is emlékszik utána, hogy hogy jutottatok ehhez a témához, hogy eredetileg téged kérdezett - szerintem ő nem sokat tudott meg rólam. Aztán éjjel megírta, hogy nagyon jól érezte magát, találkozzunk még, és reméli, nem beszélt túl sokat. 

Itthon megnéztem megint a képét és a profilját. Kár, hogy nem azzal a fiúval találkoztam, akit elképzeltem, ő jobban tetszett volna - és ezzel azt hiszem sokat el is árultam az online társkeresés furcsaságairól. És tudom, nekem az sem jó, ha bizonytalan egy pasi, és az sem, ha túl határozott. Találkozom még vele, mindent összevetve tetszett, mert szerintem egy első randi nagyon fura helyzet, és hátha stresszelt - vagy nem tudom. Hogy kell elvárások nélkül érkezni egy találkozóra? Nem nagyon lehet, ugye? 

Most egy kicsit csak Peter Quinnről szeretnék álmodozni, meg esetleg aranyos kiscicákat nézegetni.