2015. november 15., vasárnap

#fuckterrorism

Nem vagyok valami jó hangulatban, gondolom, mindenkit megvisel, ami történt. És tényleg hihetetlen, hogy az élet megy tovább. Lesz miről beszélnem a gyerekekkel hétfőn a suliban. Nem vagyok naiv, tudom jól, hogy a világ egy nagyon súlyos hely, és másutt ennél sokkal rémületesebb dolgok történnek minden nap, csak azoknak rosszabb a marketingjük. De hát talán érthető, hogy ennek a szele most mindannyiunkat sokkal jobban megérintett, hiszen a szép kis biztonságos Európánk legközepén robbantak a bombák, ott, ahol 2 nappal korábban még tátott szájjal sétálgattam. 

Sokat hallom, hogy rohad ez a világ, megérett a pusztulásra (mint ahogy az országról is ezt mondják ugye sokan, hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt), de ha mindannyian lemondunk róla, akkor tényleg cseszhetjük. Én mindig azt mondom, hogy igenis, a saját, szűk kis szféránkban tehetünk érte, hogy jobb legyen a világ, vagy ha az nem is, de hogy másoknak jobb legyen a a napja, még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy rásegítem egy bácsira a zakóját a vonaton, hogy rámosolygok a pénztárosra, és viccelődöm vele egy kicsit a boltban, vagy hogy megdicsérem a folyosón egy ismeretlen kislány haját. Dolgozhatunk, tehetjük a dolgunkat, élhetünk úgy, hogy legyen értelme, hagyhatunk magunk mögött maradandót. 

És megtaníthatjuk a gyerekeinket a toleranciára, a tiszteletre, a másság elfogadására, a multikulturalizmus szeretetére, a hallottak szűrés nélküli ismételgetése és a gyűlölködés helyett a gondolkodásra. Én tudom, hogy amikor ezekről a dolgokról beszélgetek a gyerekekkel a suliban, 20 kölyökből 15 ugyanúgy fröcsög, ahogy a szüleitől hallja otthon (ez főleg a szakmunkás osztályokra jellemző), de az a maradék 5 talán emlékezni fog arra, amit mondtam. Nekem ez segít abban, hogy megemésszem, ami pénteken történt.

5 megjegyzés:

  1. Nekem azért nehéz a pénteken történteket megemésztenem, mert full toleráns vagyok. És hihetetlen nagy pofáncsapásnak élem meg az élet minden területén, amikor ezzel visszaélnek, legyen az párkapcsolat, szomszédság, barátság, tanítás, anya-gyerek kapcsolat.

    Oké, jönnek a világ minden rêszéről, menekülnek valami borzalom elől, hozzák a kis motyójukat, első sorban pedig menekítik a gyerekeiket, mert 1 biztonságos, szép jövőt kívánnak nekik.
    Magam is ezt tenném.
    Eddig rendben is van a történet.

    Az új, befogadó, békés, prosperáló országnak törvényei vannak.
    Minimum, hogy ezt betartom.
    Vannak szokások.
    Minimum, hogy ezek szerint igyekszem élni, de legalábbis semmiképp nem szítok ellene.
    Van hivatalos államnyelv.
    Minimum, hogy igyekszem megtanulni, a gyerekemet pedig járatom rendesen iskolába & azt akarom, hogy ismerje a nyelvet, mihamarabb beilleszkedjen.
    Tételezzük fel, hogy az Európába menekülők nagy része hasonlóan gondolkodik, asszimilálódni szeretnének, a borzalmakat örökre a hátuk mögött hagyni.

    Van viszont 1 nagy hangú kisebbség, akik nem tartják be a törvényeket / nem tanulják meg a nyelvet / a gyerekeiket nem iskolaztatják / a befogadó ország ellen izgatnak, tüntetnek.
    Ezt (szerintem) nem szabadna tűrni a politikai korrektség & a tolerancia nevében.

    Sharia emlegetése / (nemi)erőszak (kísérlete) / 1 éve az orszagban tartózkodik, van lehetősége nyelviskolába járni, mégsem tudja a befogadó ország nyelvét alap-közép fokon / adott országban tiltott ruhadarabok viselése / helyi lakosok ruházatának kritizálása / vallási háborúskodás, szekálas, veszekedés folytatása a befogadó országban / 1 éve az országban van, de nem dolgozik & önkéntes segítőmunkát, közmunkat sem hajlandó végezni / a sort lehetne folytatni, mik azok, amik jó eséllyel a nem-akarok-asszimilálódni felé mutatnak - szóval vannak esetek, amikor szólnék 1-szer. 2. esetben felraknám a delikvenst a repülőre & kitenném a szülőhazájában.

    Pont azért, hogy az európai országok békés befogadó országok tudjanak maradni, ahol nem kell rettegni. Meg azért, hogy a minden őrültséget maguk mögött hagyni akaró, valóban tanuli, dolgozni, asszimilálódni igyekvő menekülteknek ne kelljen attól rettegni, hogy az erre képtelenekkel veszik őket 1 kalap alá & emiatt veszítenek el albérlet, munka, barátság, szerelmi kapcsolat & egyéb lehetőségeket.

    Szerintem.

    És sajnos azt is tudom, ettől picit bonyolultabb a történet.
    Nem irigylem a mostani nagypolitikai döntéshozókat. Talán igazi jó megoldás nincs is.
    Ki tudja? Ha (sokkal) hamarabb határozottabb irányelveket mutat / követel meg egész Európa?
    Mindig a hisztis-követelőző gyerek jut eszembe a szituról, akinek sosem szabtak határokat, mindig csak nagyon kedvesen, a figyelmét valami másik dologgal elterelve próbálták az alapvető kötelességeire is rávenni. És végül minden irányítás kicsúszik a szülők kezéből & 1 saját maguk által kinevelt kis zsarnok keseríti meg a mindennapjaikat.
    Családban / baráti körben / tanítványok között, mindenhol lehet 1-1 ilyet látni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes téma a bevándorlók (nem-)beilleszkedése, de nem sok köze van szerintem a pénteken történtekhez. Én azt olvastam, hogy a szélsőséges szervezetek által használt merénylők általában olyan emberek, akik helyi állampolgárok, nem 1 éve élnek ott, ahogy írod, hanem már esetleg ott születtek, a szüleik voltak bevándorlók (London, 2005 pl). Sokszor tanult emberek, tökéletesen beszélik a nyelvet, munkájuk, családjuk, gyerekeik vannak, a családnak fogalma sincsen a titkos életükről, a kiképzésekről. Fanatikusok.

      Szóval nem igazán látom, hogy a terrorizmusnak mi köze van ahhoz, amit írsz.

      Törlés
    2. Azért valamennyi köze szerintem igenis van. Ahogy én hallottam, a radikalizálódó másod- és harmadgenerációs bevándorlók közül sokan azért kezdenek fundamentalista eszméket követni, mert nem találják meg a számításaikat, nem élnek olyan körülmények között, amit sokszor a többségi társadalomban látnak, és ebben van szerepe annak, ha nem integrálódnak. Ez természetesen nem csak a kisebbség, hanem a többségi társadalom hibája is, de jelentős, hogy sokan nem is akarnak integrálódni, mert valamilyen szinten a saját közösségükben tudnak élni pl. a befogadó ország nyelvének ismerete nélkül is. Azért az elkövetők között, de lehet, hogy csak nem olvastam eléggé utána, nem a tanult, sikeres emberek vannak többségben, hanem akik gettókban, no-go zónákban élnek. És ami nagyon nagyon szomorú, hogy az ilyen terrortámadások még inkább az iszlám vallásúak ellen fordítja a közvéleményt, és a mostani bevándorlók gyerekei, unokái is érezni fogják a velük szembeni előítéleteket, és újrakezdődik az ördögi kör. Az egyik feltételezett elkövetőről állítólag bebizonyosodott, hogy menekültként érkezett októberben. Ez most vagy igaz, vagy nem, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de még inkább fel fogja korbácsolni az indulatokat. Én semmi jóra nem számítok a jövőben.

      Törlés
  2. Az alaptémához nem kapcsolódva, de muszáj elmondanom: te akkora pozitív erőt árasztasz magadból, hogy az valami elképesztő. Képes vagy visszaadni az emberekbe vetett hitem egy-egy mondatoddal :) Maradj mindig ilyen jó, még sok-sok ilyen emberke kéne, (főleg a szűk környezetembe,mert nagyon elfogytak mellőlem.) Hála az égnek,hogy tanítasz, örülhetnek a szerencséjüknek a kölkök :)

    VálaszTörlés