Olyan fura ez, mikor egy csomó ideig egyedül vagy, és már úgy tűnik, hogy ez a világ rendje. És aztán egyszer csak ott van valaki melletted, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - még mindig nem nagyon fogom fel. És nincs semmi trükk, meg játszma, mert mindig ír, jelentkezik, jön, nyomul, hogy menjek, bevon mindenbe, amit csinál, és minden érdekli őt, ami velem történik. Tegnap vacsit főzött nekem (rosé kacsamellet sütött, anélkül, hogy bármit tudna Milonka kacsamell-imádatáról), filmet néztünk, nála aludtam. Reggel, miután nagy nehezen ki tudtunk bújni egymás öleléséből, kiléptem az utcára, a tüdőmbe szívtam a tavaszi, friss levegőt, a fejemre raktam a fülhallgatót (konkrétan ezt a dalt), és nem hittem el, hogy komolyan ilyen jó nekem. Annyira izgi ez az egész, és olyan jó vele.
Még mindig hihetetlen, hogy a Tinderen ismerkedtünk össze, bár ha jobban belegondolok, hol másutt?
Ez meg hosszú évek óta az egyik kedvenc albumom, megunhatatlan. A Late Night Tales egy olyan sorozat, ahol zenekarokat kérnek fel, hogy válogassák össze a kedven dalaikat, és ez itt a Jamiroquai (óriási kedvencem) Late Night Tales albuma, amire csak 70-es évekbeli, nem túl ismert diszkó zenéket válogattak össze. Zseni. Bármikor meg tudom hallgatni.
Ez meg hosszú évek óta az egyik kedvenc albumom, megunhatatlan. A Late Night Tales egy olyan sorozat, ahol zenekarokat kérnek fel, hogy válogassák össze a kedven dalaikat, és ez itt a Jamiroquai (óriási kedvencem) Late Night Tales albuma, amire csak 70-es évekbeli, nem túl ismert diszkó zenéket válogattak össze. Zseni. Bármikor meg tudom hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése