Gasztro

Voltunk tegnap a Bocuse d'Or-on. Úgy volt, hogy kisbusszal hoznak be minket a suliból, reggel fél 8-kor indulunk, de pont egy fővel többen voltunk, mint amennyien befértünk volna. A másik kísérőtanár, egy fiatalember kollégám rögtön felajánlotta, hogy majd ő betömegközlekedik Budapestre, de én meg mondtam, hogy amúgy is szoktam bent aludni, nem okoz gondot, ott találkozunk. Így is lett, mondjuk utólag nagyon mérges voltam, ugyanis ingyen jegyeket kaptunk, úgy válogattuk össze a tanulókat, hogy aki jó tanuló, érdekli a szakma, mintegy jutalomképpen, és ehhez képest, nem fogjátok elhinni, 7 tanulóból 3 jelent meg, a pofám leszakad, de komolyan. Ráadásul ilyen indokokkal, hogy tanulnia kell a vizsgájára, és ez persze aznap reggel jut eszébe. Mivel regisztráltuk őket már korábban, nem is tudtunk mást hozni helyettük, szóval 4 jegy elveszett, hát köszi. 

A másik, ami nagyon fura volt, hogy ketten voltunk ugye tanárok ezzel a sráccal, meg a 3 diák. Volt maga a verseny az egyik épületben, egy másikban pedig egy óriási gasztro szakkiállítás rengeteg kóstolóval, de úgy, hogy itt minden érdekes a kívülállóknak is. Megérkeztünk, mondtuk a gyerekeknek, hogy szabad foglalkozás, menjenek, nézzenek meg mindent, ami érdekli őket, kóstoljanak meg minél több dolgot, beszélgessenek a kiállítókkal, kérdezzenek sokat, szurkoljanak a versenyen, aztán délután 4-kor találkozunk a kijáratnál, akkor jön értünk a kisbusz (amibe már én is befértem). 

Na és a gyerekeket nem lehetett levakarni magunkról, jöttek velünk folyamatosan, azt nézték meg, azt kóstolták meg, amit mi, ha beszélgettünk valakivel, akkor ott tátották a szájukat, de ők nem szóltak bele, ez milyen fura? És ők nem kicsik, hanem 20-21 évesek, érthetetlen. Amikor mi gimis korunkban kimentünk a BNV-re, vagy osztálykirándultunk, abban a pillanatban, hogy azt mondták, hogy szabad foglalkozás, már ott sem voltunk, és legközelebb akkor jutottak eszünkbe a tanárok, amikor gyülekezni kellett. 

Majd még mesélek, csak biosz érettségi van.