A legkedvesebb fesztivál

Tegnap reggel elmentünk a Bánkitó fesztiválra. ami szerintem az ország legkedvesebb, leghangulatosabb nyári programsorozata. Már tavaly megfogadtuk, hogy idén is elmegyünk, úgyhogy megvettem a jegyeket jó előre péntek-szombatra. Aztán mikor pár napja kiderült, hogy pont erre a két napra megviccel az időjárás, és laza november lesz, meg úgy napi 50-60 mm eső, hát akkor nekiálltam megpróbálni elpasszolni a jegyeimet, mondván, hogy nekem egy esőáztatta, éjjel 10 fok körüli hőmérséklettel bíró, sárban dagonyázós, sátrazásos két nap kívül esik a komfortzónámon, öreg vagyok én már az ilyesmihez. 

Aztán beszéltem a csajokkal, és rábeszéltek, hogy menjünk, jó lesz, pénteken nem fog még esni, ráadásul délben játszik a kisbarátaink zenekara, ami nagyon szuper mindig, egyre népszerűbbek, úgy örülök nekik. Aztán meg, ha szombaton rossz idő lesz, akkor meg hazajövünk. És így is lett, nagyon-nagyon-nagyon jól éreztem magam. Mióta van új telefonom (a régin már konkrétan nem futottak az applikációk, muszáj volt újítani), megint nagyon sokat fényképezek, és látszik a fotókon, hogy mindenkinek folyamatosan fülig ér a szája, nagyon jó képek lettek. Megnéztünk egy csomó koncertet, mászkáltunk, táncoltunk, ettünk-ittunk, és nem fáztam éjjel sem, csak a kemény talaj nyomott nagyon a polifoam ellenére is, hiányzott a fedőmatracom nagyon. Ja és hát a sátrunk a Tilos sátor mellett volt, úgyhogy asszem halláskárosodást szenvedtem alvás közben, de így is úgy aludtam, mint a bunda (vajon jól alszom-e).

Aztán reggel arra ébredtem, hogy ömlik az eső, úgyhogy összenéztünk, szépen összecsomagoltuk a cuccunkat, és hazaautóztunk. Mondjuk így a mai nap árát buktam, de egyszerűen nem volt kedvünk még egy napot ázni-fázni. 

a sör nem az enyém, még mindig csak a fröccs

ezt a barátaim csinálták, nemtom, látszik-e, mi ez (egy kép, amire a háttér van ráfestve, zseni)

valóban kiváló volt