Na jó

Mindenkit megnyugtatok, továbbra sincs pasim. Találkoztunk újra, és hiába kedves, jóképű, és jól elbeszélgetünk, semennyi lelkesedés nem keletkezik bennem iránta. 

Volt még olyan is, hogy délután találkoztunk, ő egyenesen munkából jött, és mivel a lakásához közeli programot talált ki, felugrottunk hozzá, hogy letegye a cuccát és átöltözzön. Egy gyönyörű, múlt század eleji villaépület egyik lakásában lakik, és mivel nagyon jó ízlésű fiatalemberről van szó, nagyon kíváncsi voltam a lakására. Mondta, hogy rendetlenség van nála, de az a káosz, ami fogadott, annyira megdöbbentett, hogy hiába invitált, hogy nézzek körül, megálltam a konyha egyik biztonságosnak tűnő pontján (leülni esélyem sem volt, az egyik széken a ledobált ruhák tetején például egy óvszer hevert - oké, bontatlan állapotban, de akkor sem volt ingerenciám arrébb pakolászni), és ott vártam meg feszengve, míg elkészül. Iszonyú kosz, szerintem hetek óta mosatlan edények, rengeteg cucc a padlón, asztalon, székeken, ruhák mindenütt, fura tárgyak lebaszva a legváratlanabb helyekre. Én mindig azt gondolom, hogy rendetlen vagyok, és sokat kell tennem érte, hogy rend legyen körülöttem, de ilyenkor azért rájövök, hogy rendetlenség és rendetlenség közt óriási különbségek vannak. És oké, hogy ez fiú egy egyedülálló pasi, évekkel ezelőtt vált el, egyedül él, és bizonyára elfoglalt (amúgy szerintem annyira nem), de hiába lakik egy gyönyörű, tágas lakásban, egy nagyon szép, csupazöld helyen, szerintem a környezeteddel szemben tanúsított ilyen fokú igénytelenség nagyon gáz. Azért igyekeztem nem kimutatni, hogy nem tudom hova tenni a dolgot. 

Aztán maga a randi sem volt az igazi, mert csavarogtunk, el akart vinni valahova, ahol nagyon szép a kilátás, és úgy alakult, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy az éjszaka közepén egy erdőben, töksötétben sétálok egy kvázi teljesen idegen sráccal, foglalmam sincs, hol vagyunk, annyit tudok, hogy kilométerekre a komfortzónámtól és a biztonságérzetemtől. A barátnőimet óva intem az ilyen szituktól, erre tessék, pont én keveredem ilyen helyzetbe, nem volt jó érzés, alig vártam, hogy visszakeveredjünk a városba, és hazamehessek. Én amúgy szeretek randizni, mert nyitott vagyok, és általában jól szoktak sikerülni, de most valahogy nagyon mellényúltam.

Szóval nem alakult jól. Azért a kenuzós napot sosem fogom elfelejteni.