2016. november 2., szerda

Momo

Ma az volt a terv, hogy halálosan kipihenem magam, és aludtam is kicsit délután, meg megnéztem a Szoba című filmet, de aztán bejelentkezett 3 unokaöcsihugim, és itt fognak aludni. Mondjuk nem bánom, megágyaztam nekik a kanapén (mire jó egy óriási, kinyitható kanapé), letöltöttem pár mesét/filmet, aztán ha befutnak, választhatnak, hogy mit akarnak megnézni (update: a Dzsungel könyvét). Igazából megígértem Pankának, hogy itt aludhat ma, de a két fiú is megneszelte, és hát nálam aludni buli, úgyhogy akkor már ők is jönnek, nekem meg tulajdonképpen mindegy, hogy 1 gyerek, vagy három, szeretem, ha itt vannak.

Azon gondolkodtam, hogy persze, valamennyire eddig is tudtam, de nekem most esik le igazán, hogy mekkora luxus egyedülálló nőnek lenni. Hogy mindig, szinte kivétel nélkül, (jó, persze a munkádon kívül) azt csinálhatod, amihez kedved van, és soha, senkihez nem kell igazodni. Én ma már abban is jó vagyok (régen mondjuk nagyon rosszul ment ez, és látom, hogy a barátaim küzdenek is ezzel rendesen), hogy tudjak nemet mondani, ha nekem nincs kedvem valamihez (találkozóhoz, családi eseményhez, bulihoz, ivászathoz, kiránduláshoz), nem megyek, hiába győzködnek, lelkiismeret-furdalás nélkül maradok otthon punnyadni a kanapén. Nekem az exférjemmel kint Svájcban teljesen más életem volt, hiszen nem dolgoztam, csak nyelviskolába meg a tanárképzőbe jártam, időm annyi volt, mint a tenger, barátaim, család, egyéb programok kint nem nagyon voltak, úgyhogy tényleg azt csináltam/tuk, amihez kedvem, kedvünk volt. 

Azóta hosszabb-rövidebb (leginkább rövidebb) megszakításokkal a gyermektelen, független nő életét élem, amihez, azt hiszem, elég jól hozzá lehet szokni. Körülöttem mondjuk elég sok ember van ahhoz, hogy szinte semmilyen hiányérzetem ne legyen, illetve hát persze, de, van, volt, de azért ritkán aggódom emiatt, általában úgy szoktam gondolni, hogy majd lesz, hogy nem leszek egyedül, de most ez van, hát miért ne élvezzem ki maximálisan ezt a kényelmes helyzetet, ahelyett, hogy azon picsognék, hogy nincsen pasim. És hát tudom, hogy anyagilag is kivételes helyzet ez, hogy egyedül élek, mert persze megkaptam már, innen, a szimpatikus blogolvasóktól, hogy honnan a picsából van pénzem parfümre meg Zara ruhákra a pedagógus fizetésemből (igen, én is úgy vélem, hogy wtf a kérdés, de hát magamnak köszönhetem, én teregetem ki a dolgaimat ide). De szerintem egyrészt a tanári fizu már nem annyira szar, mint régen, másrészt nincs egy fillér hitelem, lakbérem, semmi ilyesmim, harmadrészt rengeteget dolgozom itthon is, plusz én zseniálisan tudok spórolni egy csomó mindenen, kaján, funon, bármin, ami épp nem olyan fontos. Mert ha üres a hűtőm, vagy nem veszek fitneszbérletet, az maximum a vonalaimra van hatással, semmi/senki másra. Nem, mintha bárkinek köze lenne hozzá, csak azért mesélem el, hogy ne tűnjön medzsiknek, hogy hogy csinálom, és hogy mutassam, értékelem a helyzetemet. 

Most itt van ez a fiú, Tony, és bár csak heti 2x1 napot van nála a fia, plusz ugye dolgozik egy csomót, zenél, próbára jár, és nem az a típus, aki beülteti a gyereket a tévé elé egész napra, hanem igyekszik szuper közös programokat kitalálni, meg ugye itt vagyok neki most én is - szóval már ez is elég ahhoz, hogy hogy mindig csak álmodozni tudjon arról, hogy egyszer majd kipiheni magát. És most jutott eszembe az is, hogy a bátyám, akinek 3 gyereke van, azt mondta egyszer nekem, hogy hugi, én a munkahelyemre pihenni járok. És még a barátnőim is, akiknek ugye nincs családjuk, szóval még ők is, illetve mindenki mindig hulla fáradt, sosem tudja kialudni magát, a hétvégét várja folyamatosan, aminek aztán 2 perc alatt vége van, és kezdődik a mókuskerék elölről (szerintem be kellene vezetni a 3 napos hétvégét, kár, hogy erről senki nem kérdezi meg a véleményemet). 

Na és szerintem a világnak ez a legnagyobb rákfenéje. És el sem tudom képzelni, hogy akinek gyerekei vannak, az hogy csinálja: vesz időt? Vagy leszokik az alvásról? Vagy hogy? És hogy rakjátok össze magatokat? Én már ha 2 órával kevesebbet alszom, úgy nézek ki, mint egy zombi, olyankor kell egy 10 perces forró zuhany, hajmosás, smink, ruhaválogatás, kicsi alvás délután - ha ezekre nincs mód, akkor mi van? Semmi? És türelemmel hogy bírjátok, ha hullafáradtak vagytok, és akkor sem lehettek egyedül? 

Én nagyon félek, hogy mindehhez már túl kényelmes, önző és elkényeztetett vagyok. :(

65 megjegyzés:

  1. én csak azt kérném, hogy ha valaha hatalmadban állna, akkor 4 (négy!) napos hétvégét szavazz meg háromnapos munkahéttel, bőven elég lenne az is - köszi előre is :)

    VálaszTörlés
  2. Nem értem,hogy egyeseknek,hogy jut eszébe,hogy van joga más pénztárcájában kotorászni.:(
    Mikor olvaslak néha de csak néha ;) én is irigykedek a szabadságodra.:D Meló,2 gyerek.Sajjnos időt venni nem tudok de ja valaki tudja hol árulnak akkor jussak eszébe.;D
    Én kb. olyan fáradtan kelek ahogy fekszem...Saját idő az sajnos nincs.Illetve lopok az alvásidőmből de ugye reggel ez még jobban fáj.7 éve nem aludtam ki magam és nem dőltem le délután.Még élek,de néha elkap az érzés,hogy nem bírom tovább.Ezekre nem készítik fel az embert előre.De ját én akartam.:D Vissza már nem lehet csinálni és hát nem is akarnám.Majd lesz ez még így sem...;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "7 éve nem aludtam ki magam és nem dőltem le délután.Még élek,de néha elkap az érzés,hogy nem bírom tovább." Úristen:). Ez kb rosszabbul hangzik, mint ahogy én eddig elképzeltem.

      Törlés
    2. Ezt én is írhattam volna.. Bár mostanában van, hogy fél 8-ig is tudok aludni hétvégén.:-)) (Ha ezt 10 éve tudtam volna, mikor 11 előtt nem másztam ki szombaton az ágyból..:D ) Amúgy tényleg nehezebb, mint előtte gondolná az ember, de valahonnét mindig jön valami erő (vagy a gyerekek nemcsak szívják, de adják is). Nekem mondjuk nem is a fáradtság a legrosszabb, hanem az, hogy szinte soha nem vagyok egyedül... Vasárnap esténként szoktam rádöbbenni, hogy egy perecem nem volt magammal (magamban)... De most már sokszor eszembe jut az is, hogy pár év és újból lesz időm...

      Törlés
  3. Igen mellé nyomok néha.Írjátok a fáradtság számlájára.:D

    VálaszTörlés
  4. Valahogy egyszerűen muszáj. Hiába vagyok nyaff, a hét hónapost ez nem érdekli. És hát annyira szretem:)
    Meg gyakran eszembe jut hogy 34 évig én voltam az életem közepe szóval jutott elég idő Mindenre bőven. És igazából nem is hiányzik semmi.

    VálaszTörlés
  5. Ezt most olyan rossz volt olvasni mert én még nem szoktam le az alvásról (vagyis nem tanultam meg ilyen kevés alvással élni) mert még csak 1,5 éves a gyerekem. De már durva hibákat követek el a fáradtságtól es az iszonyat idegfeszultsegtol. Pedig ahogy Timea mondja én akartam es nem visszacsinálni akarom.

    VálaszTörlés
  6. Nekem emiatt nem lesz egynél tobb gyerekem, mert mar eggyel is majdnem eltunik az hogy EN es szervezes az is hogy magamra legyen valamennyi idom. Nem tudom hogy birják tobb gyerekkel, hallok sok jot es sok rosszat, de ram nagyobb hatassal van a rossz, ugyanis az egyszem életemet en is szeretem es csak egy van belole es nem akarom még nagyobb hajszában stresszel faradtan tolteni. Ahol meg egymas utan jonnek a gyerekek, epp mikor mar kiszamithatoan vegig lehetne aludni az ejszakat de erkezik a csaladba egy csecsemo megint, na az extrem sport kategoria nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg valahol épp azért vagyok másodikra, hogy majd ellehyenek együtt. Ne kelljen mindig nekem tollasozni tarsasozni stb. :)

      Törlés
    2. Hat en nem vagyok kivancsi a marakodast hallgatni, ahhoz keves az idegrendszerem :) Nem mindig jatszanak a testverek, koztunk 2.5 ev van es nem igazan jatszottunk egyutt.

      Törlés
    3. Mi meg igen. De a marakodást id meg kell tanulni:)
      A húgom volt kb öt éves amikor megkérdezte hogy akinek nincs tesója az kivel játszik? :)

      De nyilván mindenki úgy dönt ahogy akar. A Férjem pl. egyke és tök jó gyerekkora volt, neki a nagyapák voltak a játszópajtik pl.

      Törlés
  7. A kialvatlanság rettenetes, nekem sokszor eszembe jutott, hogy ezzel kínozzák a hadifoglyokat Guantanamón. Én is az alvásidőmből szoktam elcsenni, kb négyéves volt a kisebbik gyerek, amikor már előfordult, hogy kialudtam magam. Sajnos az a hét év kialvatlanság borzasztóan meglátszik az emberen, akkor kezdett őszülni a hajam meg ráncosodni a bőröm :(
    Nem szoktam mindig bírni türelemmel, az a legborzasztóbb, utána rettenetesen szégyellem magam, és bocsánatot kérek a gyerekektől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az szokott eszembe jutni, hogy a Guantanamon fogva tartottak tuti nem családosak voltak, azokat nem tudták volna holmi alvásmegvonással szóra bírni :))

      Törlés
    2. Tegnap pont uezt gondoltam hnegyed ketto es f3 kozott h Guantanamo egy wellness komplexum :D

      Törlés
  8. Itt klassz az élet a három gyerkőccel. Nekem jut időm mindenre. :) Szervezés, jó praktikák, egy szuper férj kell hozzá. Ha meg netalán mégis fáradt lennék, elég csak rájuk néznem, elég ha megölelnek és már nem is vagyok fáradt! Nem cserélnék senkivel :)

    VálaszTörlés
  9. Na nekem sose segitett ez: hogy ram mosolyog meg megölel es eltunik minden bosszusag es faradtsag :) Ez nekem nem megy. De masok vagyunk, az szuper, ha valakinek ez mukodik.

    VálaszTörlés
  10. Én imádok aludni... A legjobb dolog a világon. Szerencsére Babó is imád aludni, bár én sértve érzem magam, amikor 8-kor kel, mert miért nem 9 vagy 10.. Mondjuk a lakás sosem volt ennyire kupis, meg hamarosan vizsgázom de semmit nem tanultam, mert egyszerűen nem hagy a gyerek.. Szóval néha jó lenne. De kikapcsol:)

    VálaszTörlés
  11. A kialvatlanság szerintem borzasztó. Én egyedül nyomom a két gyerekkel, akik extrán rossz alvók. Egy időben, amikor éjjel 6x keltem miattuk számolgattak, hogy ez hányadik át nem aludt éjszaka. Valahol 1198-nál adtam fel. :)
    De szerintem soha nem kényelmesedik el az ember, mármint akármikor szülsz simán átállsz arra, hogy nincs időd semmire.

    VálaszTörlés
  12. Hát én 11 év folyamatos nem alvás után elváltam, és ezzel nyertem 2 hetente egy szabad hétvégét, amiből 1 napot jobbára arra szánok, hogy aludjak és magamhoz térjek. :) Hát így. :)
    De amúgy korábban nekem is 10 óra alvásra volt szükségem minden nap, most meg már simán funkcionálok napi 5 órával is hosszú hetekig. Mindent meg lehet szokni.

    VálaszTörlés
  13. Ha ötkor kelek, az már nem is korai:)
    Jó, én a baba előtt is fél hatkor keltem. Önként. Na, de este 10-kor már húz az ágy!

    VálaszTörlés
  14. Ne aggódj, te belejönnél ebbe szerintem gyorsan. Mármint a gyerekezésbe 😊 Én negyedik éve vagyok itthon, most van egy egyéves meg egy hároméves, az elmúlt év tényleg durva volt. De alszom délután a gyerekekkel, kampányszerűen takarítok, és remélem, hogy 2 év múlva eljutok tornára, vagy ilyesmire. Eredetileg 3 gyereket akartam, de a második annyira eleven (ami szuper), hogy marad ennyi. Éppen túléli a házasságom.

    VálaszTörlés
  15. A múltkor azt mondtam valakinek, hogy tök laza éjszakám volt, aztán utánagondoltam, hogy négyszer keltem hozzájuk. Szóval nem csak fáradt vagyok már, hanem bolond is.

    VálaszTörlés
  16. Alvas: engem nem zavar, ha felebredek ejjel, mert ugyis vissza tudok aludni. Ettol persze meg van, hogy piszok faradt vagyok, de olyankor bagozok a rendrakasra, inkabb alszom.

    Enido: ugyanaz, mint az alvas. Inkabb enidore szentelek idot, mint rendrakasra.

    Megbanas: ha ujra csinalhatnam, nem maradnek otthon gyeden, gyesen.

    Tesod: igen, en is wellnessnek erzem a munkahelyem... gaz?Az. De igaz.

    Anyak, akik azt mondjak, x eve nem aludtak, vzgy egesz ejjel nem aludtak: csekely ertelmu vagyok, nem ertem. Mondjak azt, hogy megszakitva. Vagy en vagyok acelbol, hogy birom a sok rovid alvast? Es tobb, mint ket eve nem goltam beteg sem, meg egy kis nathzra sem emlekszem. Na jo, a memoriam egyre gyatrabb... lehet, hogy a kialvatlansag miatt? :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bar nem en irtam az evek ota nem alvast, igy csak annyit fűznék hozza hogy engem a megszakitott alvas nagyon leszivott. 3x 2 ora ugyanis még csak 6 oraval sem er fel, mar ha az epp eleg lenne, de nem. Mondjuk en lehetek nagyon faradt, akkor is legtobbszor sokara alszom vissza, ha felvernek.

      Törlés
    2. Marmint koran visszamentel volna dolgozni szules utan?
      Mondjuk en nem tudom hogy csinaljak azt kulfoldon mert egy nemalvo gyerek mellol még dolgozni jarni?! Gyahh. Persze a spenotos konyv szerint 4 honapos koruktol atalasszák az ejszakat. :) Kar hogy a fiam nem olvasta.

      Törlés
    3. :))) hát legalább a humorérzéked szuper!

      Törlés
  17. Engem az alvás hiányától (jó, mondjuk 5 év alatt 2 extrém szar alvó gyerek mellett tényleg egyszerûen megszokja az ember) sokkal jobban zavar, hogy egy bagatell "üljünk be valahova, mi van veled" programot hetekkre elôre kell megszervezni. Mert vagy a férjek túlóráznak vagy neked van céges rendezvény, a gyerekeknek délután sport, vagy szülôi, vagy nektek sport, gyerekzsúr, orvos idôpont, logopédus, netalán családos kimozdulás, stb stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "egy bagatell "üljünk be valahova, mi van veled" programot hetekkre elôre kell megszervezni."
      És aztán lemondani, mert egyikönknél megbetegszik a gyerek...

      Törlés
  18. Nekem 5,5 évesek az ikreim, kb az első 1,5 évben kellett kelni éjszaka őket etetni. Marha mázlista vagyok,mert a Férjem intézte többségben, mondván h én meg napközben vagyok velük, pihenjek.
    Az énidő az elején nagyon hiányzott, főleg az olvasás, de ebben is szuper a férjem, mert már nagyon korán volt sokszor h szabad délutánt kaptam tőle.

    VálaszTörlés
  19. Tuncsi81, helllllllo! <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  20. Az énidő is mindenkinek más. Én otthonülős, unalmas emberke vagyok. Ha olvashatok, minden oké. Amikor a kisember alszik nappal, tudok olvasni. Ergo nem nagyon hiányzik semmi. Fodrászhoz eljutok pl. Azelőtt se voltam zsezsegős. Nyilván aki sokprogramodbarátnősbeülőssportolós, annak nehezebb. Vagy megoldja vhogy.

    VálaszTörlés
  21. hah, 3 napos hétvége, óóóó... abszolut támogatlak :)
    gyerekes-páros téma: tényleg örök elfoglaltság és én amúgy is rosszul alszom, nem tudom, hogy bírom, biztos mindig nyomifejem van :D
    nekem úgy van énindőm, hogy van egy fantasztikus férjem és a gyerek is már akkora, hogy nagyritkán ad időt nekem (pl hétvégén nem ébreszt, ha tovább alszom, mint ő, hanem kimegy a nappaliba tv-zni - aztán amikor felébredek, odabújik és "nyúz" megint :D) a zuramra is abszolut rá lehet bízni a gyereket annak egészen pici kora óta, így is van énidőm... és hát a nagymamák, oh <3

    VálaszTörlés
  22. A gyerekeim az őszi szünetben a szüleimmel vannak perpill, és munka után azt csinálhatom, amihez kedvem van. Nosztalgikus érzés. Úgyhogy leginkább sorozatot nézek és alszom. A férj dettó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, a fiunk egy ejszakat volt anyukamnal, fekudtem az ágyban es sorozatot néztem. Szuper volt a semmitteves, ez nagyon hianyzik!

      Törlés
  23. Szerintem akinek van 1-2 kisgyereke, annak mindegy, hogy 2 vagy 4 napos a hétvége, alig tünik fel, hogy nincs munkanap, meló van :)
    Én is úgy vettem észre, hogy 10 évet öregedtem az elsö három év alatt, de pont azóta nem zavar, hogy öregszem.

    VálaszTörlés
  24. Pont tegnap mondta a kolléganőm, akinek van egy 2,5 évese, meg egy szuper férje, viszont egyéb segítsége nincs, hogy azt hitte, megőrül a hétvégén, annyira leszívta a kölyök a nonstop tűzoltással (tűzoltó Sam), Bogyó és Babócával. :D
    Az alvás meg, vicc, de itt a melóban szokott ledőlni fél órát, ha belefér, és nincs itt a főnökség.

    VálaszTörlés
  25. Így utólag azt mondom h 4eves korukig volt az h minden nap ugyanannyira intenzív volt, amikor meg nagyon "kellett" velük foglalkozni. Kb 1,5 éve volt először h hirtelen együtt eljatszottak 1orat nélkülünk, nem is tudtunk hirtelen mit kezdeni az idővel :-)
    Most már kifejezetten szuper h ikreink vannak, egy korosztály, el vannak együtt is, simán olvasok mellettük... és nem mesekönyvet! ;-)

    VálaszTörlés
  26. Bárhogy is van, a gyerek a legfőbb jó, a legnagyobb csoda a világon. Okosan, lazán kell csinálni. A férjemen kívül nekem sincs senki-semmi segítségem. Szóval hajrá lányok! :)

    VálaszTörlés
  27. Nálunk a gyerek kellett hozzá, hogy megszűnjön a bagoly életforma és az ezzel járó reggeli világvége hangulat. Fél 9-kor alszik a gyerek és onnantól csend van a lakásban, lehet szépen belelassulni az éjszakába. Amíg nem így volt, az volt a bajom, hogy a bagoly feleségem mellett nem volt meg az az 1-2 óra esti nyugalom, ami nekem az elalváshoz kell. Kb. 30 éves korom körül kinőttem az éjszakázást, ha egyedül éltem, akkor is ágyban voltam legkésőbb 10-kor.
    Most simán kelek 6:20-kor én, aki régebben, ha 8-ra jártam dolgozni, akkor 7:45-kor másztam ki az ágyból...

    VálaszTörlés
  28. szerintem elég sok mindent meg lehet szokni - mondjuk én itthonról dolgozom, így csalok, mert bizony minden nap alszom délután. viszont amikor pár napja elég gatyán voltam, mondtam a férjnek, hogy most én külön alszom, és csak ő a gyerekekkel, akkor hajnali 3kor mégis átmentem, mert már kész volt tőle, hogy nem tud aludni, mert valakit mindig takargatni vagy itatni kell :D én meg kvázi álomban tolom a szájuk elé a poharat vagy húzom be őket a takaró alá. persze volt idő, hogy a kisebbik huzamosabb ideig (hetekig) 14-15-ször kelt éjszaka, akkor már félrehúzódtam, hogy ne csapjam a falhoz a harmadik után...
    illetve persze, jó dolog a gyerek, meg nagy csoda, de azért attól, hogy szeretjük őket, még visszasírhatjuk a régi szabad időket. én visszasírom, de nem utálom magam miatta :D

    nekem pl. ez a gondoskodás része a rémes, kitalálni, hogy mit egyenek, ami egészséges meg finom és hajlandóak is megenni... meg megcsinálni... hát ezt a részét szívesen átadnám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Föleg, ha enyhén szólva nem vagy egy tyúkanyó tipus, aki szivesen háziasszonykodik.
      Persze, én is visszasirtam a 34 éves koromra megszokott függetlenséget. Azt hittem, ezért szenvedek a bezártságtól a bébivel, mert túl sokáig voltam szabad, túl késön szültem 34 évesen :)) ha-ha.

      Törlés
    2. Nekem Bejött a 34. Már"kieltem" magam de meg fiatal vagyok :)

      Törlés
    3. hobelevanc, na pont ilyen vagyok én is. csak én 31 évesen szültem az elsőt, és eleinte én is ezt hittem, hogy a korom meg az eddigi fenenagy szabadság miatt nehéz :))) de rájöttem, hogy attól nem leszek jobb anyukájuk, ha magamra erőltetem ezt a tyúkanyóságot, mert frusztrál és nem hiteles. így én vagyok a szarokbele-anya, de legalább nyugisabb az életünk :D
      Zsuzsa, örülök, hogy neked bejött! (y)

      Törlés
    4. Na nekem 41 évesen jott de nem éltem ki magam.😃

      Törlés
    5. Én úgy gondolom, kiéltem magam, de azért az sem biztos, hogy ebből a továbbiakban örökké lehet töltekezni. Ennél még nagyobb hülyeség, mikor a várandósnak azt tanácsolják, hogy aludjon, amennyit csak bír. Csodás is lenne, ha fel lehetne tölteni előre a raktárainkat... :D Én inkább azt tanácsolnám, hogy csinálja a várandós azt, amit ő maga szeret, és amit kettesben szeretnek csinálni, mert arra vagy nem lesz alkalom, vagy kevés (azért ne felejtsük el, hogy sokaknak nincs segítő nagyszülő sem babysitter).

      Törlés
    6. szerintem ez egy remek tanács!
      én is kiéltem magam, csak én szeretek egyedül lenni. és abból nem sok jutott az elmúlt 6 évben. velük is szeretek lenni, de a legjobb, ha megvan az egyensúly, és akkor mindenki boldog. (zsebemben a bölcsek köve)

      Törlés
    7. Az a baj ezzel a "kielessel", hogy az en életem nem állt meg akkor, amikor a gyerekeim születtek. Nyilván megéltem egy csomó dolgot előttük, ami mostmár nem hiányzik, de van millió dolog, amit meg akarok élni meg, és van olyan is, amit bizony nélkülük.

      Törlés
    8. Szerintem sincs megállás, talán kevés embert nyugtat le teljesen a gondolat, hogy mennyi mindent átélt, megélt már. Aki addig nagyon pörgött a nagyvilágban vagy akármilyen világában, annak akkor is nagyon nagy ellentét a 4 fal között a gyerekkel hónapokig, de inkább évekig.
      Orsolya, amit írsz, ugyanezt érzem és éreztem itthon mindig is, igazából két tök ellentétes dolog hiányzik: a minőségi ÉNidő, de közben a társasági élet is. A kettő kiegészíti egymást, úgy van meg az egyensúly nálam, és most azért csorbult mindkettő. De mégis az énidő a legnehezebb, mert a társaságot könnyebb megoldani (más kérdés, hogy gyerekkel v nélküle), de mondjuk én nagy anyabarátságokat nem tudtam kötni, csak 1-2 beszélőviszony-félét. Néha nem tudom, hogy ez jó vagy rossz-e, kicsit sajnálom, de közben nincs meg az összhang, elég csak kimenni a játszóra és látom, hogy jobb így egyedül :D versenyezgetni meg összehasonlítgatni a gyerekeket nekem meg nincs kedvem.

      Törlés
  29. A 3 napos hétvége nekem is mindig eszembe jut, szuper lenne! Viszont a gyerekes létnek pont az a nehézsége (többek között), hogy nincs jelentősége a hétvégének, ugyanúgy szolgálatban kell lenni, csak kicsit fárasztóbb, mint dolgozni (szóval igen, az ember tényleg pihenni jár a munkahelyére). Úgyhogy szemét módon most egy kicsit úgy gondolom, hogy NEKEM legyen 3 napos a hétvége, de a gyerekeknek ne :)

    VálaszTörlés
  30. Egy nap tök egyedül azért jól esne :)

    VálaszTörlés
  31. gyereket nevelni fani, minden nyűgjével együtt. igaz, engem a távlati kilátások mindig jobban foglalkoztatnak, mint az a pár év, amíg pelenkázni, mesélni, játszani kell, és kevés a szabadidő. számomra ez egy élethelyzet, jó megélni, akkor is, mikor épp fárasztó vagy idegesítő. de lenyűgöz a perspektíva, hogy ha jól csinálom, akkor lesz másik 30-40 év (jó esetben), amit nem homokozással töltök, hanem egy(-két-három) olyan emberrel, akik megengedik, hogy részese legyek az életüknek, kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, izgalmasak, okosak, lehet velük beszélgetni, programokat csinálni, és egyszerűen csak szeretni őket. ők az egyetlenek, akik biztosan halálomig állandó részesei lesznek az életemnek (már, ha rajtam múlik). a gyerekekből egyszer (nagyon hamar) felnőtt lesz, és ez az igazi kaland.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívemből szóltál! Ezt így kell, ahogy Te! Végre valaki, aki élvezi, a pozitív részét is látja! :) Igen, hosszú távon teljesen kifizetődő. :)

      Törlés
    2. Már ne haragudj, Katikabogár, de neked komolyan az jön le, h a többi kommentelő nem élvezi a gyerekezést, és nem látja a dolog pozitív oldalát? Nekem nincs gyerekem, de gyanítom, h a többiek is azt fogják írni, h amit Színváltószemű lány írt, az mind megvan, nem véletlenül vállalnak az emberek gyereket, persze, gyönyörű dolog ez - de attól még lehet iszonyú nehéz a kialvatlansággal, fáradtsággal stb.

      Törlés
    3. kedves vagy katikabogár, érzem a jószándékot, de szerintem sem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, és nem szeretném, ha másoknak is úgy tűnne, ők bezzeg nem látják a pozitív oldalát. a korábbi kommentekben kialakult egy teljesen ártatlan, mindennapi párbeszéd a fáradtságról és a szabadidő hiányáról, ami ugyanolyan közös anyuka-vonás, én meg "csak" a poszt utolsó soraira reagáltam. ez ne tévesszen meg!

      Törlés
  32. Én 40 évet vártam gyerekre, tizenéves orvosi és egyéb küzdelem után lettem nem könnyen anya. Kaptam nyugis csendes nőként egy hiperaktív gyereket, és egy lelépős férjet, nulla rokonsággal, azaz az anyám idős és alzheimeres, apám nem él, anyósék meg az új családra koncentrálnak. Én pl. eljutok odáig néha, hogy a kialvatlanságtól, a betegen betegápolástól vagy a kimenők hiányától (nincs pénzem babysitterre)kifordulok önmagamból, morcos, nyűgös, kiabálós vagyok,aztán meg utálom magamat...de akkor sem tudok néha többet, így is úgy érzem erőmön felül állok helyt úgy, hogy mindenre egyedül vagyok. Baráti körben mire anya lettem az ő gyerekeik kb 6-10 évesek, kevés a közös program, teljesen más korosztály. Én is a munkahelyre járok töltődni s igen, mindemellett amikor ránézek az alvó álomszép fiamra, telítődik a szívem szeretettel és felér ez az érzés jó pár óra alvással és töltődéssel :-) Szeretem őt, mint soha senkit, csak így lehet, újra és újra halálra fáradva, megújulva, tiszta lappal indulva és igazán, mélyen, visszafordíthatatlanul szeretve!

    VálaszTörlés
  33. Olyan fura ez; elvileg emlékszem, hogy néha bele akartam pusztulni (asztmás gyerekkel, egyedül), gyakorlatilag fel sem tudom már idézni az érzést. Csak jókat poénkodunk a 25 évessel, mikor felidézzük a nemalvós-mentőautós stb. kalandokat.
    És persze úgy 7-8 éves kora körül egyszercsak könnyebb lett. A kamasz- meg fiatal felnőttkor szinte sétagalopp.
    Úgyhogy hajrá lányok!

    VálaszTörlés