Lilaakác köz

Annak ellenére, hogy kedden és szerdán is estig dolgoztam, és a többi napon is voltak még itthon a suli után tanítványaim, és ma is jön még valaki, egyáltalán nem érzem magam kimerültnek. Nem mondom, hogy én vagyok most a legboldogabb ember a világon, de szinten tartom a lelkiállapotom. Odafigyeltem azért, hogy megkapja a testem, amire szüksége van, legyen az futás, alvás, friss levegő, virágillat, zenék, fekvőtámaszok, kitörések és felülések, napüdvözletek a futás végén a stégen, jégkrém, csupa-zöldség ebédek, bor vagy illatos kutya- és macskabuksik. A tévét mondjuk nem volt időm bekapcsolni, és az olvasás helyett az álomba hullást választottam esténként, de ma jönnek a csajok, szervezzük a lánybúcsút, ami amúgy szintén nálam lesz, szóval a hiányzó társasági életet is bepótolom, valamint a szombaton is jó kis találkozóm lesz, és húsvétra is tervezünk egy kalandos kis utazást néhány napra. 

Olvastam valamelyik nap, hogy a sütés termékeny, alkotó módja az önkifejezésnek és a kommunikációnak, és tényleg, én is minden indokot megragadok, hogy bekapcsolhassam a sütőt. Ahogy mondták a csajok, hogy jönnek péntek este, már el is kezdtem tervezgetni, hogy sütök nekik spárgás quiche-t (már van spárga a lidl-ben), csinálok mellé meg egy nagy tál salátát, meg valami sütit. 

A házunkat is elöntötte a virágáradat, ha jön valaki, azt szoktam mondani, hogy ott lakunk, ahol a legnagyobb virágzó dzsungel van. Soha, senki nem téveszti el, mindig idetalálnak. És már csak 1-2 hét, és elkezd virágozni a lilaakác, ami az egész teraszomat beborítja. Az az egyik kedvenc időszakom. 

ez még a múltkori Pillás napom. kell tartanom a közeljövőben bicajos csavargásokat Budapesten, kár hogy ehhez nincs partnerem, mert egyik fővárosi barátnőm se bicajozik. :(

"figyelj, azt akarom kérdezni, hogy mit eszel?"

ez meg az esti futás