Saturday morning, jump out of bed

A héten szó szerint egyetlen felesleges percem sem volt, pedig mestere vagyok a kutyafül-morzsolgatással egybekötött napon-üldögélésnek. Nagyon sokat dolgoztam, a fennmaradó időben pedig gondoskodtam róla, hogy olyasmiket csináljak, amik feltöltik a merülő energiakészletemet. Ma viszont jóóól bepótoltam a héten elmaradt pihenést és semmittevést. Bár nem így terveztem, fél 9 körül felébredtem, és azonnal muszáj volt csicseregni a lányokkal. Aztán reggeliztem, majd felöltöztem, bicajra ültem és a nyakamba vettem a várost. 

Miután elintéztem a kevésbé izgalmas elintéznivalókat, elmentem a piacra, és bár nem volt szükségem semmire, mert péntek délután elintéztem a bevásárlást, a kertünkben pedig egy csomó fajta virág nyílik egyszerre, hosszú ideig nézegettem a sonkákat, kolbászokat, zöldségeket, gyümölcsöket, lekvárokat, péksütiket, palántákat és a virágokat. Keménynek kellett lennem, ugyanis imádom a néniket akik a saját portékáikat árulják, és már többször előfordult, hogy valami titkos vudut bevetve rábeszéltek olyan dolgokra, amire semmi szükségem nem volt. Ezek a falusi őstermelők csak látszólag cuki öreg nagymamák, az álca mögött sunyi, kegyetlen, vérprofi kereskedők lapulnak, akik semmilyen pszichológiai fegyver bevetésétől nem rettennek vissza. Vittem már haza így töppedt spenótot, megsavanyodott házitejfölt, ezer éves diót (wtf, nem is szeretem a diót), de a legdurvább az volt, mikor egy mama rábeszélt 4 (!!!) csokor hervadt virágcsokorra, amit kifejezetten drágán vettem meg, és másnap ki kellett dobnom. Tudom, mire gondoltok, én magam sem értem. 

De most sikerült csukva tartanom a pénztárcám, csak a nyálamat csorgattam a portékákra (de csak átvitt értelemben). Aztán bicajoztam egy csomót mindenfelé, a főtéren, a Duna-parton, a sétálóutcában, olyan kis utcákban, amerre ritkán járok. Nézegetem a házakat, a színes kapukat, az embereket, ahogy sétálnak, vagy a dolgaikat intézik, a kapuk előtt vagy a kerítéseken üldögélő macskákat. A bicaj hatalmas szabadságot ad, van hogy csak szépen lassan csorgok, hogy legyen időm szemlélődni, de száguldozni is szoktam. Aztán itthon főztem, a múltkor vettem fagyasztott királyrákot, és már nagyon izgatta a fantáziámat. Ez lett belőle: 

Életem legjobb tésztája lett, de tényleg, nincsenek szavak. Meg vagyok táltosodva gasztro-vonalon, nagyon élvezem a konyhatündérkedést, persze csak a Milonka-típusú néhány friss hozzávalóból rövid idő alatt nagyon finomat stílusban.

Itt van egy kis részlete a fűszerkertemnek, őket azért kellett külön, ládába rakni, mert a sunyi kis csigáknak a bazsalikom és a menta a kedvenc ételük, és ha a kertbe ültetem, egy éjszaka alatt lelegelik őket. A rozmaringot, a kakukkfüvet és a zsályát szerencsére nem szeretik. Koriandert is szeretnék, csak még nem sikerült magot szereznem.