Illúzió

Tegnap találkoztam egy fúval, akivel már egy ideje beszéltünk, és hát eléggé szurkoltam, hogy jó legyen. Nem volt jó. Szerintem ennyire még sosem nyúltam mellé pasival, sosem képzeltem a dologba valami ennyire mást. Nem csak a külseje, az aurája, a viselkedése, hanem egy csomó mindent elmesélt tegnap (politika, család, célok, exek, kapcsolatok, szabadidő, világlátás), amiről eddig nem is értem, hogyan nem beszéltünk (illetve mi a faszról beszéltünk, de komolyan), illetve ha igen, akkor csak érintőlegesen, illetve valószínűleg leginkább én fejtettem ki a véleményem - vagy csak félreértettem, nem figyeltem oda, fogalmam sincs. Mert ha tudom, mit gondol ezekről, akkor tutira lejön, hogy nekünk semmi közünk egymáshoz - de valami miatt nem jött le. Rejtély. Nagyon határozott és vicces ez a fiú, és ez teljes mértékben félrevezetett.

Nekem meg teljesen kiül a fejemre, hogy mit gondolok, vagy ha valami nem tetszik, úgyhogy találkoztunk, és onnantól fogva szörnyen kínos volt, nagyon, nagyon kellemetlen az egész. Azért viselkedtem, és ittunk egy fröccsöt meg ettünk egy fagyit, de mégis az volt a legjobb, mikor elváltunk. Közben bűntudatom van, hogy mekkora seggfej vagyok, bár megbeszéltük előre, hogy nincsenek elvárások, és utána meg is beszéltük valamennyire. 

Ez megint alátámasztotta az elméletem, hogy ha valaki szimpi, akkor minél rövidebb időn belül találkozni kell, mert az online ismerkedés teljes tévút lehet.