húsvét

Szombat éjjel 12 órát aludtam, és aztán vasárnap este 10-kor is ágyban voltam már. Szerintem Párizs óta voltak alvás-ügyi elmaradásaim, viszont hétfő reggel olyan zenben ébredtem, mintha nem is a hét első napja lett volna. Persze ez a kipihentség hamar elmúlt, de nem panaszkodom: ma már tavaszi szünet van, szerdáig csak pihenni, hosszan csavarogni, családozni, a barátaimmal találkozni meg szerelmezni vagyok hajlandó. 

Valamelyik délután itt volt nálam Clara, felvettem őt autóval, és meg sem álltunk Nagymarosig, ahol ettünk (én ettem) egy sütit meg ittunk egy kávét, majd lesétáltunk a Duna-partra az épp akkor alakuló, ragyogó napsütésben. Már messziről kiszúrtam, hogy a Piknik Manufaktúránál egy nő meg egy kisgyerek mellett két apró kötyökkutya szaladgál, és már indultunk is oda, hogy lesimogathassam róluk a bundát. Jól meggyúrtam a kövér kölyköket, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy az anyuka otthagyott minket a kisfiával egy kutyával, aki kényszerített, hogy egy botot dobáljak neki folyamatosan, közben meg figyelni kellett, hogy a kisfiú ne potyogjon bele a Dunába. Clara mondta, hogy milyen jó, hogy az emberek itt ennyire bíznak egymásban, hogy a csaj simán otthagyta velünk a kisgyereket, aki pedig teljes magától értetődőnek találta, hogy felveszem meg terelgetem, és hát tényleg, a Duna-kanyar ilyen. Régen alakult ilyen spontán ennyire feltöltős programom, nagyon jó volt. 

Tegnap délután pedig teljesen spontán módon Gabesszel találkoztam Budapesten. Vele, meg Metróval, a kutyájával bejártuk az egész Margitszigetet, aztán pedig beültünk az Édesmindegybe quiche-t enni meg borokat inni. Vele is olyan, hogy találkozunk, és csak azt veszem észre, hogy 5 óra elrepült teljesen észrevétlenül. 

Bobek mostanra szerintem teljesen megvakult. Az utcán olyan útvonalon, ahol naponta kétszer járunk, nekimegy a szemetesnek, a járdán megyünk egyenesen és nekisodródik a falnak, oda akarok adni neki egy falatot, és halálra rémül, ahogy az orrához ér, mert nem számít rá. Nagyon sokat szeretgetem, és mindig elmondom neki, hogy ő a világ legaranyosabb kiskutyája. Édes szívem. 

Ma megműtik anyukámat megint, kiveszik a fémeket a térdéből. Reggel én vittem el a kórházba, nagyon nehéz szívvel hagytam ott, picit pityeregtem is lefele a lépcsőn, pedig tudom, hogy így jobban gyógyul majd a lába, és holnap is hazajöhet. Utána elmentem húsvéti bevásárolni, sajnos éhesen, ami nagyon nagy hiba volt, annyi kaja van most itthon, mintha legalábbis egy komolyabb hadsereget kellene vendégül látnom. Ez főleg azért hülyeség, mert elkezdtem megint nagyon odafigyelni az evésre, és tök jól esik, szóval... Ne menjetek éhesen vásárolni. A spárgának viszont egyelőre 4000 forint (!!!) kilója, szóval a quiche-ben még nem lesz spárga.