2018. március 8., csütörtök

Versmondólány

Nagyon mostoha sorsa van a Milonka blognak, tudom én. De hiába főzök és sütök csodálatosan finom és színes kajákat folyamatosan, hiába áll jól a plüsskutty a jeges Duna-partnak, hiába viselek gyönyörű, fémszálakkal átszőtt, méregzöld garbót rövid, csupavirágos miniszoknyával, hiába visz a pasim olyan szép kilátásos budai helyre, hogy eláll a szavam, semmit sem fotózok már le, fogalmam sincs, miért. Teljesen elengedtem az instát is, nem is tudom, mikori az utolsó fotóm. A boldogságomat a pasim fülébe suttogom bele, amikor szombat reggel addig fetrengünk az ágyban, míg akarunk, a kétségeimet a lányokkal osztom meg a support csoportban, a napi szociális életem a suliban zajlik a 700 kölökkel meg az 50 kollégával, az extra szeretetemet a blöki kapja meg, meg az unokahúgaim, a pletykák anyué, politizálni a bátyámmal lehet... Valahogy ide nem marad már mit ventillálni, eszembe se jut írni. 

Pedig hát egy csomó minden van, például hogy iszonyúan hullámzom a sulival kapcsolatban, nagyon szeretek tanítani, és imádom a gyerekeket, de úgy érzem, hogy maga az iskola totálisan lenyesi a szárnyaimat. De megtehetem persze, hogy onnantól, hogy kilépek az épületből, nem gondolok a munkámra, egészen addig, hogy újra be nem megyek, és hát nálam nem ritkán van, hogy 2-kor már nem vagyok bent. Kettő darab magántanítványom van most, az edző lány és a nővére, és nem bírom rávenni magam, hogy vállaljak mást is, pedig napi szinten vannak jelentkezők, és kb bármennyi pénzt elkérhetnék. De most annyira jólesik pihenni kicsit, hogy úgy érzem, nem érné meg azt a pénzt, amit az órákért kapok. 

Pedig tudnám mire költeni, főleg, hogy a jövő héten Párizsba megyünk néhány napra a lányokkal, kint él az egyik barátnőnk, és meglátogatjuk. Én nem annyira turistáskodni akarok, azok a körök elég jól megvoltak, inkább minőségi időt tölteni a lányokkal, sétálni, enni, bort inni már délben, elmenni mulatni. Nagyon várom, és iszonyúan szurkolok, hogy nagyon szép időnk legyen a csavargáshoz. 

Tegnap randiztunk, elmentünk Szentendrére és ott vacsiztunk a Duna-parton, eredetileg a Görög Kancsóba akartunk beülni, de kongott az ürességtől és ez nem tűnt túl jó ajánlólevélnek, viszont a szomszédban volt egy nagyon hangulatos hely, inkább azt választottuk. Az étterem előtt volt egy üveg, veranda-szerű cucc, ott ültünk, az egész be volt futtatva fénysorral, kint meg a gyönyörű Szentendre, teljesen karácsonyi hangulatom lett, csak a hó hiányzott. Nagyon finomakat ettünk, és még Nyakas irsai is volt, szóval nagyon boldog voltam, most épp az a kedvenc helyem.

Ma meg felvételiztetek estig, úgyhogy versmondólánynak öltöztem, óriási kedvem van a dologhoz (nem).

6 megjegyzés:

  1. Pedig szívesen megnéztem volna a fémszálakkal átszőtt méregzöld felsőt.

    Én mindig azt hittem hogy a tanárok szeretnek feleltetni/felvételiztetni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, különösen az óráink után estig :D

      Törlés
    2. Igen, és ezeknél már csak dolgozatokat összeállítani és javítani szeretünk jobban.

      Törlés
    3. Amúgy én vizsgáztatni, érettségiztetni tényleg nagyon szeretek, nekem csak az időponttal/fáradtsággal van gondom.

      Törlés
    4. én tökre szerettem dolgozatokat összeállítani és vizsgáztatni. Oké, biztos megszépíti az idő az élményeket, mert már vagy 8 éve nem tanítottam suliban, de anno a padtársam osztályának a dolgozatait is én állítottam össze, mert én szerettem, ő meg nem.
      Most meg oktatóképzést csinálunk egyik kollégámmal és rögtön lestipistopiztam a vizsgafeladatokat :D Mondjuk azt nem élvezem, hogy holnap nyolckor jelenésem van a vizsgán, dehát nem lehet minden fenékig tejfel :P

      Törlés
  2. Próbáld ki egyszer Szentendrén a Páncélost, ha még nem voltál! <3

    VálaszTörlés